AZ APRÓFALVAK ELTÉRŐ FEJLŐDÉSE AZ ORFŰI TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓBAN HUSZTÓT ÉS KOVÁCSSZÉNÁJA PÉLDÁJA ALAPJÁN

Absztrakt

Magyarország településállományának egyharmadát az aprófalvak adják. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a 3154 településből 1095 sorolható ide. Az aprófalvak életének vizsgálata a hazai társadalomtudományi kutatások kedvelt témái közé tartozik (Varjú 2014).  Aprófalvaknak tekintem az 500 fő alatti településeket (Enyedi 1980; Bajmóczy et al. 2002). A szakirodalomban a törpefalvak elnevezés is használatos az érintett települések megnevezésére. (A KSH is ezt a megnevezést használja az 500 fő alatti falvakra). A kedvezőtlen társadalmi folyamatok, a folyamatosan csökkenő népesség és ezáltal a települések megszűnésének veszélye a kutatók figyelmét ráirányította a témára (Horváth 2012).

Az aprófalvak problematikáját a lakosságuk folyamatos csökkenése, az elöregedés, és az elvándorlás jelenti. Ezen kedvezőtlen folyamatok hatására sok esetben az érintett településeken olyan átalakulás indul, mely feszültségek, konfliktusok forrásai. Az aprófalvak lakossága folyamatosan csökken, a települések száma viszont nő.

Nincs ez másképpen a jelen kutatásba bevont két kistelepülésen, Kovácsszénáján és Husztóton sem. A hajdan szebb napokat látott, virágzó településeket a 20. század végére már - már fenyegette a megszűnés és a kihalás veszélye, a szomorú sorsa jutott, közeli baranyai települések, Kán, Gorica, Gyűrűfű merült fel, mint a jövő lehetséges alternatívja. A két település egymással szomszédos. Hasonló földrajzi környezettel, hasonló adottságokkal rendelkeznek. Az egyiknek, úgy tűnik, sikerült a megszűnés veszélyét elkerülni, míg a másiknak nem.

Miben rejlik a kistelepülések fejlődése esetén a siker titka, és mit kell tenniük az érintett településeknek, ahhoz hogy tartósan fenntartható, életképes település maradhasson?