A KÖZNEVELÉS ÁLTALÁNOS ÉS SAJÁTOS FOLYAMATAINAK VIZSGÁLATA AZ OROSHÁZI JÁRÁSBAN
Absztrakt
„ Aki a holnapra gondol, gabonát vet, aki évtizedekre, az fát ültet, s aki évszázadokra, az iskolát alapít.” (kínai bölcsesség).
A 21. század a tudástársadalom kora, amelyben az adott közösségekre jellemző tudás– és műveltségtőke meghatározó erővel alakítja a térszerkezet egészét. Az átalakítás mértékét és sebességét vizsgálva megállapítható, hogy a tudástőke bármelyik tényezőnél erősebb térformáló erőként jelenik meg. A társadalmi pozíciókat és lehetőségeket egyre inkább azok az ismeretek fogják meghatározni, amelyeket az egyén meg tud szerezni magának. Az ember új viszonyrendszerbe került az egyéni és társadalmi felelősség oldaláról önmagával, szűkebb és tágabb társadalmi, valamint természeti környezetével. A kihívásokra, hatékonyabb válaszokra képes országok példája alapján leszögezhetjük, hogy az iskolázottság és képzettség színvonalának javítása jelentősen hat a gazdasági növekedésre, ugyanakkor hozzájárul a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség súlyos kockázataink csökkentéséhez, az inkluzív társadalmi fejlődéshez. Az ezredforduló utáni PISA-mérések alapján a magyar közoktatást terhelő rendkívül súlyos összefüggésekre derült fény. Az egyes iskolák közötti különbségeket több mint 50 százalékban és a tanulói teljesítményeket pedig 40 százalékot meghaladóan – az OECD-országokban az egyik legmagasabb mértékben – a szülők társadalmi státusza határozza meg (Blahó 2013).
A versenyképes országokban az oktatási-képzési feladatellátás tervezése a terület- és településfejlesztés meghatározó ágensét képezi. A rendszerváltozást követően az állam korábbi központosított szerepvállalásával szemben az önkormányzatiság felerősödése volt megfigyelhető. Az oktatási-képzési feladatellátás tervezését a fenntartó önkormányzatok számára ugyanakkor csak jelentős késéssel írta elő a közoktatási törvény. Az 1996-os törvénymódosítás volt az első alkalom, amely a megyék és a főváros számára intézményhálózat-működtetési és fejlesztési terv elkészítését határozta meg. A nem állami és nem önkormányzati intézmények számára, amennyiben nem kötöttek közoktatási megállapodást, a tervezés nem volt kötelező. A települési önkormányzatok számára a közoktatási törvény 1999. évi módosítása írta elő csak a tervezést. Bár meg kell jegyezni, hogy nem teljes körűen, a legalább kettő vagy annál több közoktatási intézményt fenntartó önkormányzatok számára volt csak kötelező. A területi szintű (kistérségi) tervezést a 2004. évi CVII. törvény szabályozta. Az Oktatási Hivatal szakmai irányításával 2006. november végére készültek el mind a hat régióban a közoktatás-fejlesztési stratégiák. A törvények jelentős késéssel szabályozták az oktatást érintő feladatok sorát. Mindeközben a társadalmi-gazdasági térszerkezetben markáns differenciálódási folyamatok mentek végbe. Ezek a folyamatok együttesen hatással voltak az oktatási rendszer versenyképességére. Különösen az esélyegyenlőség és az eredményesség területén alakultak ki jelentős differenciák. Ez volt a legfőbb indok a köznevelést érintő új kormányzati filozófia és irányítás bevezetéséhez.
Dolgozatunkban bizonyítani kívánjuk a köznevelési feladatellátás tervezésében, végső soron a terület- és településfejlesztési döntésékben az oktatásföldrajzi elemzések szükségességét. Mindezt a köznevelési rendszer eredményességét meghatározó tényezők, valamint a társadalmi-gazdasági térszerkezetben megjelenő következmények bemutatásán keresztül törekszünk igazolni. Az oktatásföldrajzi elemzések kapcsán általános tendenciák felvázolása mellett az Orosházi járás köznevelési rendszerérének vizsgálatán keresztül a sajátos folyamatok elemzésére is vállalkozunk.
