MENDÖL TIBOR GEOGRÁFIÁJA

Absztrakt

Mendöl Tibor (Nagyszénás, 1905. máj. 5. – Budapest, 1966. aug. 21.) földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, a földrajztudományok doktora (posztumusz 1967). Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1927-ben a debreceni egyetem Földrajzi Intézetében Milleker Rezső mellett lett tanársegéd. A 30-as évek első felében a Sorbonne ösztöndíjasa volt, és tanulmányútjain bejárta Európa nagy részét. A 30-as évek második felétől jelentek meg a magyar városokról újszerű, a morfológiai és a funkcionális szerkezet közötti összefüggésekre rávilágító tanulmányai (Mendöl 1928, 1932, 1936). 1940-től a budapesti tudományegyetem emberföldrajzi tanszékének rendes tanára, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. Ez időben ismerte fel és mutatott rá a német szakirodalomnak a magyar-, közelebbről az alföldi városokról való téves történeti-földrajzi felfogására (Mendöl 1943). A II. világháború után Bulla Bélával megírta a Kárpát-medence földrajzát, majd a Szovjetunió c. kötet számára annak földrajzát (Bulla – Mendöl 1945, Mendöl 1948). Emellett az időközben általános gazdaságföldrajzi tanszékké átszer-vezett tanszék hallgatói számára több jegyzetet is írt (Általános gazdasági földrajz, Emberföldrajz, Magyarország gazdasági földrajza, stb.). A Szovjetunió településföldrajzáról is készített tanulmányt (Mendöl 1954). Településföldrajzi munkásságában olyan szintetikus felfogáshoz jutott el, amelynek elméleti és módszertani alapjai e tudományág további fejlődéséhez is alapot nyújtanak (Mendöl 1946). 1963-ban jelent meg főműve, az Általános településföldrajz, melyért 1964-ben megkapta az MTA nagydíját.