ADALÉKOK MISKOLC KÜLTERÜLETEINEK SAJÁTOSSÁGAIHOZ

Absztrakt

A magyarországi településállományhoz kapcsolódó külterületek kialakulása, település- és térszerkezeti tagolódása, valamint társadalmi-gazdasági folyamatai az elmúlt évszázadban kiemelt figyelmet és jelentőséget kaptak a hazai geográfiai, történeti, egy-egy időszakban pedig a politikatudományi szakirodalomban is. A külterületekhez kapcsolódó regionális és települési differenciákat a hazai kutatók klasszikus tanulmányaikban részletesen feltárták és elemezték (Beluszky 1988, Györffy 1942, Csatári 1982, Erdei 1974, 1977, Lettrich 1968, Mendöl 1928, Márkus 1986, Tóth 1988, Zoltán 1980), mind témakörök (tanyák, majorok, ipari- és bányatelepek), mind tudományági specifikumok (néprajz, népesség- és településföldrajz, történeti földrajz, településtörténet, történeti demográfiai) vonatkozásban.

Az utóbbi évtizedekben a kutatók egy részének figyelme ismét a külterületek felé fordult, melynek okai között az is szerepet játszik, hogy a külterületek egyes csoportjai a korábban prognosztizált folyamatokkal (pl. népességcsökkenés, elnéptelenedés, öregedő korstruktúra, épített környezeti elemek fizikai megsemmisülése stb.) ellentétes fejlődési pályán mozognak (Beluszky1999, 2007, Becsei 2014, 2015, Bajmócy - Balogh  2002, Kókai 2015). E tekintetben kiemelkedő jelentősége volt a rendszerváltozással kibontakozó új társadalmi-gazdasági folyamatoknak, az agglomerálódáshoz és a szuburbanizálódáshoz köthető változásoknak (a külterületek egy csoportja a városhatáron belüli szuburbanizáció területévé vált), valamint az átalakuló igazgatás- és településpolitikai elképzeléseknek is.