HÁROM ALFÖLDI NAGYVÁROS BEÉPÍTETT TERÜLETÉNEK ÉS ALAKINDEXÉNEK VÁLTOZÁSA

Absztrakt

A települések az ember által alkotott legösszetettebb képződmények, amelyek így szá­mos szempontból vizsgálhatók. Valószínűleg a földrajz tudománya teszi meg ezt legkomplexebben, ahol is a társadalmi és gazdasági jellemzőiken túl műszaki és természeti adottságaikat is tanulmányozzuk (Tóth 1981).

A települések hagyományos térképi ábrázolása ezek közül a jellemzők közül többről is felvilágosítást ad. Nem véletlen, hogy a magyar településföldrajz klasszikusai is fel­használták a településtérképeket alakrajzi, településterjeszkedési vizsgálataikhoz. A 20. század első felében számos magyar nagyváros vagy településcsoport földrajzi leírása látott napvilágot a Földrajzi Közlemények hasábjain és egyéb kiadványokban. Ezek­ben gyakran látjuk tükröződni ezt a szemléletet. Prinz Gyula Magyarország telepü­lésformáinak és Európa városainak vizsgálata során igen sok ponton mutat rá a föld­rajzi energiák településalaprajz formáló hatására (Prinz 1922). Számos hazai nagy­vá­ros helyi és helyzeti energiáit elemezte számos tanulmány (pl. Bátky 1918, Chol­noky 1915; Kalmár 1923, Kerekes 1923). Ilyen jellegű elemzések a világháború után is meg­jelentek (pl. Wallner 1961), de szemléletmódjuk már sok esetben eltért az elő­dökétől.