A KÖZIGAZGATÁSILAG ÖNÁLLÓ TELEPÜLÉSEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA ÉS A VÁLTOZÁSOK TIPIZÁLÁSA MAGYARORSZÁGON

Absztrakt

Az elmúlt időszakban a közigazgatás helyzete, a közigazgatási egységek számának, jel­le­gének változásai a geográfus szakma érdeklődésének középpontjába kerültek. Elsősor­ban az elmúlt két évtized várossá nyilvánítási gyakorlata érdekelte a kutatókat is (Beluszky 1999, Beluszky – Győri 2008, Dövényi 2006, Hajdú 2001, Pirisi – Trócsányi 2007, Pirisi – Szabó – Trócsányi 2008, Tóth – Trócsányi 2006, Kocsis 2008a, 2008b), hi­szen a várossá nyilvá­ní­tott települések köre nem minden esetben fedte a tényleges vá­ro­si funkciójú települé­sek körét. Aktuális példa erre a 2013-as várossá nyilvánítások so­ra, ahol olyan telepü­lések is megkapták a városi rangot, amelyek nem csak, hogy egyet­len eddigi várossá nyil­vánítási tanulmányban nem jelentek meg, mint potenciális vá­rosok, de talán a vá­ro­si mellett még az alapfokú funkcióik is hiányosak. A közelmúlt másik jelentős közigaz­gatási eseménye, a járások létrehozása, szintén bekerült a geo­gráfusok érdeklődésé­nek homlokterébe (Faluvégi 2012, Ivanics –Tóth 2012, Miklóssy 2012, Szalkai 2012). Ugyanakkor a közigazgatási változások más ele­mei, a köz­séggé alakítá­sok, a megyehatár módosulások és a korábbi települések meg­szűnése ma már kevés­bé kutatott témák.