NÉHÁNY GONDOLAT A TÖRTÉNETI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOKHOZ
Absztrakt
Az NyME TTK Társadalomföldrajz Tanszékén egy 2001-2004 között tartó OTKA kutatás keretében került felmérésre 81 magyar város településmorfológiai-városföldrajzi sajátossága. A kutatások arra az elméletre és metodikára épültek, hogy a települések funkcionális morfológiája alapvetően a beépítés, a népesség elhelyezkedése és struktúrája, valamint a különböző központi és helyi funkciók településen belüli elhelyezkedésétől függ és alakul ki. A vizsgálat eredményeit Csapó Tamás foglalta össze a magyar városok településmorfológiáját bemutató könyvében (Csapó T. 2005a). Tíz év elteltével a dunántúli megyei jogú városok esetében a kutatás megismétlésére került sor ugyanazzal a módszerrel: a beépítés és a terület felhasználás helyszíni felmérésével. Az így kapott eredmények nemcsak egy adott időpillanatban mutatják a vizsgált városok településmorfológiáját, hanem alkalmasak arra is, hogy elemzésre kerüljenek az ezredforduló óta eltelt évtized folyamatai és változásai is. A folyamat láttatása pedig azért fontos, mert a települések változása a mai képükben összegződik. Ezért – kibővítve a tíz éves időkeretet – indokoltnak látszik, hogy a városok fejlődésének elemzését történeti távlatokba helyezzük és ez a fejlődéstörténeti vázlat vezesse be a vizsgált városok funkcionális morfológiai szintézisét.
Jelen tanulmányban a településföldrajzi vizsgálatok történeti földrajzi megalapozásakor felmerülő kérdések közül háromra keressük a választ.
– Hol a helye a történeti földrajzi kutatásokban a várostörténetnek?
– Mi a történeti településföldrajz feladata és módszere?
– Milyen szempontok alapján kísérelhető meg típusalkotás a vizsgált dunántúli városok történeti fejlődésében?