AZ ÚJ JÁRÁSI RENDSZER KÖZPONTJAI EGY FUNKCIONÁLIS HIERARCHIA-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN
Absztrakt
A közigazgatási és területfejlesztési intézményrendszer 2010 óta tartó átalakításának újabb lépéseként 2013. január 1-jén újra felállt Magyarországon a járások rendszere, amely 1983-as megszűnéséig hosszú évszázadokon át a hazai közigazgatás meghatározó szereplője volt. A járásokat 1984-ben váltották fel a város- és nagyközség-környékek, majd a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megszüntette a települési és a megyei szint közötti közigazgatási beosztást.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azonban 1991-ben – a területfejlesztésért felelős tárcával együttműködésben – úgy döntött, hogy a megyei és a települési szint közül kiesett járási rendszert egy új rendszerrel kell pótolni, hiszen a statisztika és a térségi kérdésekkel foglalkozó szakmai közvélemény nem lehet meg e kieső szint nélkül (Faluvégi 2012). A KSH központja ezért alakította ki a megyei igazgatóságok segítségével 1992-93-ban a statisztikai kistérségek rendszerét. Azáltal, hogy a kistérségek – elsősorban a többcélú kistérségi társulások révén – az évek során egyre több területfejlesztési és igazgatási funkciót kaptak, a kezdetben 138 egységből álló rendszer fokozatosan aprózódott, és a devecseri kistérség ajkaiból történő kiválásával 2011-re 175 tagúra nőtt.
