SZUBURBÁN ZÓNÁK APRÓFALVAINAK NÉPESSÉGSZÁM-VÁLTOZÁSA – A SIKERESSÉG ELEMEI POLGÁRMESTERI ÉS LAKOSSÁGI SZEMSZÖGBŐL

Absztrakt

A szuburbanizáció a hazai és nemzetközi szakirodalomból jól ismert, sokat kutatott je­lenség (Bajmócy P. 2006, Beluszky P. 1999, Izsák É. 2001, Kovács Z. 2007, Soja, E. – Scott, A. 1996, Timár J. 1999). Ismeretes a hazai nagy- és középvárosok né­pes­ség­szá­má­ban bekövetkezett 1990 utáni csökkenés, mely szuburbán tereket alakított ki Bu­da­pest és a nagyvárosok körül. Mára az is igazolt jelenség, hogy a 2005-ös évtől kez­dő­dő­en a szuburbanizációs folyamatok megváltoztak (Bajmócy P. 2006). A főváros körül kisebb mértékben, a nagyvárosok körül jobban lelassult a népességszám-növekedés, a nagyvárosok nem fogytak tovább. A településállomány legkisebb elemeiben – az ap­ró­falvakban – lezajlott szuburbanizációs folyamatok viszont kevésbé kutatottak, pedig a szuburbán települések 13%-a 500 fő alatti lakosságszámmal rendelkezett a 2011-es ada­tok alapján. Ez az alábbi kérdéseket veti fel: a kis lélekszámú szuburbán te­le­pü­lé­sek nagyobb lélekszámú társaikkal megegyező szuburbanizációs folyamatokat mu­tat­tak/mutatnak-e, hol helyezkednek el ezek a szuburbán aprófalvak, népességszám-vál­to­zásuk abszolút és relatív értelemben hogyan jellemezhető? További kérdésünk hogy az e településeken élő lakosság és a helyi polgármester pozitívumként éli-e meg (meg­éli, észleli-e) a szuburbanizáció jelenségét településén?