Hirbet-Qeiyafa – egy sok vitával övezett hely és felirat tanulságai

Szerzők

  • Kőszeghy Miklós Pázmány Péter Katolikus Egyetem

DOI:

https://doi.org/10.63872/NEVZ5329

Kulcsszavak:

Hirbet-Qeiyafa, ókori Izrael, régészet, Élá-völgy, osztrakon, vaskor

Absztrakt

A tanulmány a Kr. e. 10. századi ókori Izrael történetének módszertani kérdéseit tekinti át, amely korszak Dávid és Salamon bibliai uralkodásához kapcsolódik. Ezt az időszakot komoly tudományos viták övezik a történeti minimalista és maximalista irányzatok képviselői között. A diskurzus középpontjába az elmúlt időszakban a Sefélasíkságon található Hirbet-Qeiyafa (Khirbet Qeiyafa) erődített települése került, különösen az ott előkerült híres feliratos cserépdarab, az osztrakon miatt. A Yosi Garfinkel vezetésével 2007 és 2013 között végzett régészeti ásatások feltárták a korai vaskori, mintegy 2,3 hektáros település 20%-át, amely virágkorában 500-600 lakosnak adhatott otthont. A helyszín kiemelkedő stratégiai jelentőséggel bírt, mivel közvetlenül őrizte az Élá-völgy bejáratát, amely a tengerparttól Jeruzsálembe vezető legfontosabb ókori kereskedelmi és hadászati útvonalat biztosította a filiszteus területek szomszédságában. A lelőhely leletei alapvető forrásként szolgálnak a 10. századi Palesztina történeti rekonstrukciójához és annak korlátaihoz.

Információk a szerzőről

Kőszeghy Miklós, Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Kőszeghy Miklós ókortörténész, a PPKE BTK Ókortörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe az ókori Izrael története és nemzetközi kapcsolatai a babilóni fogság előtt, valamint ugyanezen időszak héber epigráfiája, Jeruzsálem története.

##submission.downloads##

Megjelent

2026-09-01