A Föld érzékelése Plótinosnál

Absztrakt

Plótinos lélekfilozófiája szerint minden lélek gondoskodik a hozzá tartozó testről. Míg az isteni lelkek (Világlélek, égitestek) ezt erőfeszítés és a kontempláció megszakítása nélkül teszik, az emberi lelkek tökéletlenebb teste folyamatos érzékelést és figyelmet követel. Ebben a rendszerben a Föld lelke dilemmát jelent: Plótinos az isteni lelkek közé sorolja, ám szövegeiben érzékelést is tulajdonít neki. A korábbi értelmezések kritikai vizsgálata után amellett érvelek, hogy a plótinosi Föld lelke valóban érzékel, de ez két ponton is eltér az emberi érzékeléstől: egyrészt gondoskodása kétirányú (kiterjed minden földi élőlényre is), másrészt érzékelése nincs „összekeveredve” a testtel, így érzelmi bevonódás nélkül látja el feladatát. Fő konklúzióm szerint a Föld lelke egyfajta köztes isteni lélek, amely a magasabb rendű isteni lelkek és az emberi lelkek között helyezkedik el.