Nomadische Wurzel unserer Machtsymbolik

Abstract

Már a legkorábbi primitív népeknél is kialakultak a közösségi vezető vagy később király kiválasztásával, annak beiktatásával és uralkodásának bevégzésével kapcsolatos — néha bizony nem is formális — szabályok, amelyeknek megtartása adott esetben olyan fontos lehetett, hogy — az akkori hiedelmek szerint — a közösség megmaradása ettől függött.1 Mindmáig a legalaposabb részletességgel és színes előadással tájékoztat erről bennünket a néprajztudomány elismert nagy alakja J.G. Frazer.

Sajnos a hazai, illetőleg a magyarsággal kapcsolatos kutatások közel sem tudnak ilyen jelentős összegezést felmutatni a mondott témakörben, bár a magyarságnak a pogány időkre, pontosabban a kereszténység felvételét és az államalapítást megelőző időkre vonatkozó hatalmi szimbolikájáról töredékes tudósítások és nyomok maradtak fenn? Ezek feltérképezése és rendszerbe foglalása már csak azért is időszerű lenne, mert a magyar nép életére vonatkozóan a kutatások eléggé kiterjedtek. Az összehasonlító néprajz fejlődése révén napjainkban olyan területekről is számos adattal bírunk, mint például őseink hiedelemvilága. Ugyanakkor a vezetői hatalom vagy főhatalom megszerzésével, átadásával és gyakorlásával kapcsolatos jogszokásokat szinte teljesen elfedik a kereszténnyé váló magyar állam királyi hatalmával kialakuló szabályok, s a pogány múlt e területen csak néha és ma már szinte megmagyarázhatatlan töredékeiben kísért.