A pénzpiacok szabályozásának elmélete: Okok és módzerek

Absztrakt

A pénzpiaci szabályozás a stabilitást és a bizalmat szolgálja. A kockázatok és kockázatkezelés célja, hogy mikor és makro szinten is elkerülhető legyen a too big to fail, a too interconnected to fail és a moral hazard jelensége, amely lépcsőzetes, dominó hatásokhoz vezethet. A fogyasztók védelmét közzétételi követelmények és oktatási kezdeményezések szolgálják, megvédve a fogyasztókat a tisztességtelen gyakorlatoktól. A szabályozás kiterjed a környezeti és társadalmi hatásokra is, elősegítve a fenntartható és etikus finanszírozást, a környezetvédelmi gyakorlatok átláthatóságát és ösztönzik a zöld finanszírozást. Az etikus pénzügyek összhangban vannak a globális etikai normákkal és vallási elvekkel, így formálva a pénzügyi gyakorlatot. A kormányok és a nemzetközi testületek együttműködve többszintű szabályozási keretet hoznak létre, beleértve a nemzeti, nemzetek feletti és nemzetközi szintet is. A különféle szintű és kötelező erejű szabályok egyfelől rugalmasságot biztosítanak, ugyanakkor ez megnehezíti az egységességet; az összhang és összehangolás, ami gondos felügyeletet tesz szükségessé. A szabályozási struktúrákban regionális és nemzett eltérésekkel találkozhatunk.