“Az agressziós háború […] magában foglalja valamennyi háborús bűncselekmény gonoszságát"

Absztrakt

Az agresszió tilalma – mely az általános erőszaktilalom „imperatív magjaként” értelmezhető – a nemzetközi jog egyik legtöbbet vitatott szabálya. Az agresszió fogalmát ugyanis hosszú ideig dogmatikai bizonytalanság övezte, és egészen 1974-ig nem született konszenzus egy működőképes definícióról. Bár az ENSZ Közgyűlés 3314. (XXIX) számú határozatának melléklete végül meghatározta az agressziós cselekményt, de a Római Statútum elfogadásakor az agresszió büntetőjogi felelősségének kérdése még sokáig nyitva maradt. Így az agresszió tilalma a kampalai módosításig csak formálisan szerepelt a Statútumban. Jelen tanulmány az agresszió tilalmának normatív fejlődését vizsgálja a nürnbergi ítélettől napjainkig, különös tekintettel az állami és az egyéni felelősség dogmatikai elhatárolására, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság sui generis joghatósági rendszerére. Az elemzés amellett érvel, hogy az agresszió tilalma – a fogalmi viták ellenére – stabil imperatív normává vált, az agresszió bűncselekményének anyagi jogi meghatározása pedig éppen olyan pontosra sikerült, mint amilyennek egy nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek, egy jus cogens normának feltétlenül lennie kell. Ennek ellenére az agresszió tilalmának szigorúbb joghatósági rendszere jelentősen megnehezíti az ICC-nek, hogy ennek tárgyában eljárjon, de harmonizálása – mely Oroszország Ukrajna elleni agressziója miatt minden eddiginél sürgetőbb lenne – 2025-ben sem történt meg.