A horvát-magyar állami közösség alkotmányjogi meghatározása a horvát-magyar kiegyezés alapján

Abstract

A bő nyolc évszázadig fennálló magyar-horvát állami közösség az európai alkotmánytörténet
egyik legtartósabb államalakulata volt, mielőtt 1918-ban megszűnt az akkori Osztrák-Magyar
Monarchiával együtt. A két ország nem fektette le annak jogi alapjait, így az 1848-ban kialakult
konfliktus és Horvátország egyoldalú elszakadása (de facto, mert de iure a két országot továbbra
is összekötötte a király személye) új helyzetet teremtett. Annak tisztázása érdekében hozták
létre a horvát-magyar kiegyezést. A törvénycikk azonban nem tisztázta, hanem részben
elhomályosította az állami közösséggel való legfontosabb kérdést: vajon Magyarország
unitárius állam volt, vagy föderációba, illetve reálunióba lépett Horvátországgal. A dualizmuskori
érzelmekkel teli politikai viták (főként a parlamentben) erre a kérdésre nem adhattak
egységes választ, ezután a két világháború közötti, majd a hidegháborús korszak nem adott
lehetőséget a tárgyilagos elemzésre. Erre csupán Horvátország függetlenné válása után
kerülhetett sor. Ebben a tanulmányban államelméleti szemszögből vizsgáljuk meg a horvátmagyar
kiegyezést és az általa létrehozott alkotmányjogi modellt.