A személyi szabadság átmeneti elvonása: az őrizetbe vétel szabályai a magyar, a német és az osztrák jog tükrében

Absztrakt

A tanulmány összehasonlító elemzést végez a személyi szabadság átmeneti elvonásának egyik formájáról, az őrizetbe vételről a magyar, a német és az osztrák büntetőeljárási jogban. A szerző, Kupecki Nóra, az intézkedés elrendelésének feltételeit, az elrendelésre jogosultak körét, az elrendelés formáit, az őrizetbe vétel okait és időtartamát, valamint az őrizetbe vett személy jogait vizsgálja a három jogrendszer tükrében. Megállapítja, hogy mindhárom országban az őrizetbe vétel az előzetes letartóztatást megelőző, preventív jellegű kényszerintézkedés, amelynek szigorú feltételekhez kell kötődnie. A feltételek között kiemeli a gyanú fokának eltérő szintjét: míg Magyarországon és Németországban a bűncselekmény elkövetésének magasabb fokú, megalapozott vagy közvetlen gyanúja szükséges, addig Ausztriában elegendő az alacsonyabb szintű megalapozott gyanú. Az arányosság követelményének érvényesülését vizsgálva a szerző dicséri az osztrák szabályozást, ahol ez az elv expressis verbis megjelenik az elrendelés feltételei között. Az elrendelésre jogosultak kapcsán rámutat, hogy míg a magyar és német jogban a rendőrség és az ügyészség is eljárhat bírói engedély nélkül, addig Ausztriában főszabály szerint előzetes bírói jóváhagyás szükséges, ami erősebb garanciát jelent. Az őrizet időtartama a német jogban a legrövidebb, míg az osztrák 96 órás maximum szintén megfelel a strasbourgi bíróság gyakorlatának. A tanulmány külön kitér a magyar szabályozás egy korábbi, alkotmányellenesnek nyilvánított módosítására (kiemelt ügyekben 120 órás őrizet és a védővel való kapcsolattartás korlátozása), és elemzi a tárgyalási őrizet intézményét is. Összefoglalásként a szerző megállapítja, hogy bár mindhárom jogrendszer védi a személyi szabadságot, a német és különösen az osztrák szabályozás több garanciális elemet tartalmaz, amelyek megfontolandóak lehetnének a magyar jogalkotás számára.