„Hungariam Deus opposuit in propugnaculum”

A védőbástya toposz egy tévesen meghatározott képzőművészeti ábrázolása és irodalomtörténeti vonatkozásai

Absztrakt

A tanulmány egy az eredeti funkciójából kiemelt, csaknem huszonöt éven át önálló rézmetszetként számba vett ábrázolás meghatározásával foglalkozik. A könyvészeti, irodalomtörténeti és művészettörténeti megközelítés együttesen vezetett el a kérdés tisztázásához. A vizsgálat alapvető tanulsága, hogy egy ilyen típusú problémaegyüttes körülírásához először érdemes magát a fennmaradt „művet” elemezni, különös tekintettel a kép–szöveg kapcsolatokra. Jelen esetben e módszer nyomán egy hosszú időn át önálló műtárgyként kezelt anonim rézmetszet kerülhetett vissza eredeti kontextusába.
 A török kiűzését és a Rákóczi-szabadságharcot követő bizonytalan időszakban Mindszenti Antal magyar történelemről készített munkája számos tekintetben megújította a történelemről való gondolkodást. A rézmetszet éppúgy része és illusztrációja Mindszenti történetfilozófiájának, mint a 18. század elején már több évszázados múltra visszatekintő „antemurale”-eszmének és a jezsuita providentia-gondolatnak. A metszet hatásosan összegzi Mindszenti művének alapgondolatát, mely szerint Isten védőbástyának állította Magyarországot, szembehelyezve a pogány „ős”-ellenséggel a religio világában éppúgy, mint a hadi vitézség terén, a fortitudo által.