A történeti könyvállományok bővülési lehetősége – ismeretlen nyomtatványok azonosítása 1800 előttről

Abstract

A történelmi korszakokon átívelő könyvtárosi igyekezet egyik alapvető célkitűzése a dokumentumok autopszián alapuló, lehetőség szerinti minél teljesebb számba vétele. A retrospektív nemzeti bibliográfiából hiányzó 1800 előtti, úgynevezett régi magyaror- szági nyomtatványok számbavétele folyamatosnak tekinthető. Az újabb nyomtatványok feltárását elsősorban az elmúlt években egyre gyarapodó számú, szisztematikus iroda- lom-, könyv- és könyvtártörténeti alapkutatások eredményezték, eredményezik. Ezt a ma már tekintélyes számú regisztrálatlan nyomtatványt sem Szabó Károly és munkájá- nak közvetlen folytatói, sem Petrik Géza, sem az ő nyomtatvány-feldolgozó számbavéte- lüket szervezett keretekben folytató nemzeti könyvtári munkacsoportok korábban nem ismerték, konkrét meglétükre nem következtettek, és azt nem feltételezték.