Külső források bevonása az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában

Absztrakt

Közleményemben – a terjedelmi korlátokhoz igazodva – igyekeztem röviden rávilágíta- ni a megújult kuratórium működését felölelő rövid időszak Egyetemi Könyvtárat segítőalapítványi munkájának eredményeire (a legfontosabbakat ezek közül a 2. ábra jeleníti meg). Tettem ezt azért, illetve nem titkoltan annak is reményt adva, hogy – az időnként borús helyzetkép ellenére – az Egyetemi Könyvtár növekedési pályára állítása nem is olyan sokára, a közeli jövőben bekövetkezik: „Ha az ELTE Trefort kerti kampuszáról indulva az Unger-házon át kilépünk a Reáltanoda utcára és folytatjuk utunkat a Ferenciek tere sarkán álló könyvtárpalota felé, két épület biztosan a szemünkbe ötlik: az enyészetre hagyományozott Kincsem-palota a jobb oldalon, s majdnem szemben, riasztó kontraszt- ként az MTA Rényi Alfréd Matematikai Intézetének szépen felújított otthona. Az ember önkéntelenül is áttér az utcának erre a boldogabbik oldalára, s inkább onnan szemléli az omladozó homlokzatú, hálóval takart házat. Aztán csak néhány lépés és máris e két élmény vegyülékével találkozhatunk az Egyetemi Könyvtár épületének Reáltanoda utcai frontján. Az impozáns épület látványa a szűk utcában nem érvényesül, az eső, a hólé, az autóforgalom kártevései alig néhány évvel a teljes külső felújítás után már kitörölhetetlen jeleket hagytak a szürkülő falakon. A rendszeresen erre járók megszokták a mindig zárva tartott, belülről vasspalettákkal fedett hatalmas ablakok látványát, amelyek a legnagyobb nyári hőség idején sem nyílnak ki a magasföldszinten. Pedig a poros ablakok mögött példás rendben sorako- zó kötetfolyamokat, zöldszínű polcokat, többszintes, zegzugos tereket pillanthatnának meg, amelyek Európa egyik legegyedibb, legmozgalmasabb sorsú periodika gyűjteményét őrzik. A jelenleg több mint negyedmillió kötet némely darabja már a 17. században útra kelt, hogy sok viszontagság után jelenlegi helyére érkezzen, s még most sem lehet biztos abban, hogy végképp révbe jutott.”