Ily nagy erőfeszítések miért járnak ily szerény eredménnyel?

Egy emberi jogokkal foglalkozó újságírónő töprengései

Absztrakt

Elhangzott az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet (COLPI), az Index on Censorship és az ENSZ Menekültügyi Fôbiztosságának
Budapesti Irodája által „Emberi jogok a médiában” címmel, 1997. július 11–12-én Budapesten rendezett nemzetközi
konferencián. Fordította: Javorniczky István.

"Honnan tört elő váratlanul ez a gyűlölet, honnan jött ez a népirtás? A válasz: sehonnan. Az emberek tudták, hogy jönni fog. Jó ideje készült, érlelődött. Jóval ama nap előtt, amikor egy incidens hatására elszabadultak az indulatok, és elkezdődött a szisztematikus öldöklés, elhangzottak figyelmeztetések, megjelentek riportok, a kormányok jelzéseket kaptak. De a figyelmeztetések nem számítanak hírnek. A figyelmeztetések nem tartoznak a hírszerkesztőket érdeklő sztorik közé."

"A felerősödött „csatornavers/eny” a közönségért növekvő bezárkózáshoz és a helyi témák iránti elfogultsághoz vezetett a műsorkészítésben, ami együtt járt a nemzetközi témák mélyebb bemutatásának folyamatos csökkenésével. Ebben a szép, új médiavilágban az emberi jogi üzenetek a perifériára szorulnak, hacsak az emberi jogi szervezetek nem képesek új kezdeményezésekre, hogy elérjék az utca emberét."

"Az információt a média stílusában kell továbbítani. És sztorikat kell adni, mivel a médiának mindenekelőtt jó történet kell, nem szükségképpen csak egy jó
kérdés vagy téma. A tömegkommunikáción játszani kell, mint egy jó hangszeren, és úgy kell felhasználni, hogy az információátadásba lehetőleg belevigye
az emberi jogi üzenetet is. Ez éppolyan fontos képesség, mint a tudósítás megírása."