Az állam etnokulturális semlegessége nemcsak megvalósíthatatlan, de nem is kívánatos
Will Kymlicka kanadai filozófussal Krizsán Andrea beszélget
Absztrakt
"Bár nem vagyok a túlzottan kiterjedt állam híve, azt gondolom, hogy az igazságosság nevében az államnak jó néhány területen fontos szerepet kell vállalnia. Ekkor pedig az állam el fog távolodni az etnokulturális semlegességtő, bárhogyan értelmezzük is azt."
"Nagyon fontos észben tartani, hogy egy bizonyos nyelv kinevezése hivatalos nyelvvé nem véletlenszerű, nem sorshúzás alapján dôl el, hanem egy bizonyos
etnokulturális csoport történelmi dominanciáját tükrözi. Vannak, akik szerint a közös nyelv kiválasztásának semmi köze sincs a nyelvet használó csoport történelmi dominanciájához, sokkal inkább hatékonysági megfontolások alapján volt szükség a kiválasztására. Ez nem igaz."
"A pártatlanság az igazságosság alapkövetelménye az etnokulturális csoportok tág értelemben vett kulturális intézményeinek állami támogatásában. Egyes országokban nagyon alacsony szintű támogatást kell pártatlanul elosztani, másokban nagyon magasat, és mindkét álláspont legitim."
"Az etnokulturális problémákat illetően minden liberális álláspontnak abból kell kiindulnia, hogy a csoport minden tagja egyéni módon, szabadon dönthessen arról, fenn kívánja-e tartani, tovább kívánja-e követni a csoport hagyományos szokásait, illetve hogy szabadon megkérdőjelezhesse ezeket, ellentmondhasson nekik, esetleg felhagyhasson velük, ha ezt így tartja helyesnek. A liberálisoknak ellenezniük kell a kollektív jogok eme típusát, amelyet a csoportok saját tagjaik ellen akarnak gyakorolni."
"Ezeknek a csoportoknak új kategóriákat kellene létrehozni, s minden új kategóriához más jogokat hozzárendelni. Úgy gondolom, nincs egységes képlet, amely alapján valamennyi etnokulturális csoportot be lehetne sorolni. Az, hogy én különbséget tettem a bevándorlók és a nemzeti kisebbségek között, csak az első lépés volt egy részletesebb liberáliskisebbség-jogi elmélet kidolgozásában."
