Az (eltűnt) időmegértés nyomában

Absztrakt

Az idő kérdése a pszichológiában főként a kognitív kutatásokban és az alkalmazott terüle­teken (pl. időmenedzsment) jelenik meg. Azonban a filozófiatörténetből kitűnik, hogy cent­rális kérdésről van szó, amely egzisztenciálisan érint bennünket. Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy feltárjuk a filozófiai időelemzés pszichológiai implikációit. A szöveg fókuszában Augustinus időelemzése áll (Confessiones XI.), amelyet olyan pszichológiai jelen­ségekkel kapcsolunk össze, mint a neurokognitív zavarok, a poszttraumás stressz-zavar vagy a major depresszió, de egyéb lélektani relevanciákat is kimutatunk. Exkurzusként utalunk két XX. századi szerzőre, Martin Heideggerre és Paul Ricoeurre, akikre Augustinus hatással volt, és időelemzésük szintén fontos pszichológiai kapcsolódásokat hordoz. (Például Ricoeuré utat nyit a narratív pszichológia és identitás felé.) Megállapításainkat úgy összegezhetjük, hogy az idő kérdésének tematizálása, az időtudat mélyebb pszichológiai vizsgálata gyü­mölcsöző lehet a kutatásban és a terápiás gyakorlatban is, nagyobb mértékben annál, mint ahogyan jelenleg megfigyelhető.