Az Egzisztenciális Pszichológia évszázada

Absztrakt

Az egzisztenciális pszichológia a huszadik század közepén alakult ki egyrészt a pszichoanalízisből, másrészt a fenomenológiai pszichiátriából. Első képviselői, például Ludwig Binswanger elégedetlenek voltak a pszichiátria és a pszichoanalízis tudományelméleti meg­alapozottságával, és olyan filozófiai megközelítéseket igyekeztek alkalmazni – például Husserl fenomenológiáját és Heidegger fundamentális ontológiáját – amely e tudományok „tárgyának”, vagyis egy sajátságos emberi létezés természetének megfelelő hátteret tud­nak biztosítani a pszichopatológiai kutatásoknak és a pszichoterápiás tevékenységnek. Így jött létre a daseinanalízis, majd Viktor Frankl kezdeményezései nyomán a logoterápia és az egzisztenciaanalízis. A második világháború után az egzisztenciális pszichológia az angolszász nyelvterületen is megjelent, Amerikában az egzisztenciál-humanisztikus, Nagy- Britanniában az egzisztenciál-fenomenológiai irányzat formájában. Az 1980-as éveket köve­tően ez a megközelítés marginalizálódott, de az ezredfordulót követően a globális civilizációs válság és olyan népszerű szerzők, mint Irvin Yalom hatására ismét a figyelem középpontjába került. A cikkben egyrészt ezt a történeti folyamatot, másrészt az egzisztenciális pszichológia legfőbb témáit („conditio humana”), harmadrészt a megközelítés alkalmazási lehetőségeit igyekszünk körbejárni.