A gyermekvállalási szándék pszichoszociális összefüggései akadályozó és segítő tényezők és az alapvető pszichológiai szükségletek szerepének vizsgálata

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A gyermekvállalás ideje számos országban későbbre tolódott, aminek az egyénre és a társadalomra nézve negatív következményei vannak. Az elmúlt időszakban történt családpolitikai intézkedések ellenére sem emelkedett hazánkban a gyermekvállalási szándék. Célunk annak megértése volt, hogy milyen pszichoszociális ‒ észlelt akadályozó és segítő ‒ tényezők befolyásolhatják a fiatal, még gyermektelen személyek gyermekvállalással kapcsolatos elképzeléseit.
Módszer: Az adatgyűjtés során online kérdőív segítségével, kényelmi mintavétellel és hólab­damódszerrel dolgoztunk. A kutatásban 1569, 19–40 év közötti, gyermekkel nem rendelkező felnőtt adatait elemeztük, 1294 fő (82,5%) nő és 275 fő (17,5%) férfi. A kérdőívcsomagban validált teszt és a kutatócsoportunk által szerkesztett kérdőívek szerepeltek (Demográfiai kérdéssor: életkor, családi állapot, iskolai végzettség, reproduktív egészségi állapot; Gyermek­vállalási szándékra vonatkozó kérdések: szeretne-e saját, biológiai gyermeket vállalni, milyen fontos életcél számára a gyermekvállalás; Alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettsége és frusztrációja kérdőív: autonómia, kapcsolódás, kompetenciaszükséglet kielégítettsége; a Gyermekvállalás észlelt akadályozó és segítő tényezői kérdőív: egyéni, társas és társadalmi segítő és akadályozó tényezők).
Eredmények: Az eredmények szerint a vizsgált minta 74%-a szeretne gyermeket vállalni. A nem, az életkor, a családi állapot és a reproduktív egészségi állapot kontrollálása mellett a gyermekvállalás fontosságának szignifikáns magyarázóváltozója voltak a társadalmi és a makrotársadalmi akadályozó tényezők, az egyéni-társas és a társadalmi segítő tényezők, valamint az autonómia és a kompetenciaérzés. A többszörös lineáris regressziós elemzés alapján a gyermekvállalás mint életcél fontossága esetében a nők almintáján az összvarian­cia 46%-át, míg a férfiak esetében az összevariancia 31%-át magyarázták a vizsgált válto­zók.
Következtetések: Az eredmények a szakirodalommal összhangban megerősítik, hogy az egyéni-társas és társadalmi tényezők ‒ mint az egyéni magabiztosság, az informáltság, a megfelelő társas háló és a gyermekellátó intézményrendszerekhez való hozzáférés ‒ bizo­nyultak a legfontosabbnak a gyermekvállalási szándék szempontjából. A kutatás felhívja a figyelmet a termékenykorú, gyermekvállalás előtt álló fiataloknak szóló specifikus progra­mok kidolgozásának szükségességére és a társas-társadalmi háló megerősítésére.