Hajléktalan szerhasználók perspektívái: Interpretatív fenomenológiai analízis

Absztrakt

Háttér és célkitűzések: A hajléktalan szerhasználók a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb és leginkább marginalizált csoportját alkotják, akik szociálisan hátrányos helyzetben élnek, és kiemelt elszenvedői a szerhasználat és az utcai életmód által okozott problémáknak. Kuta­tásunk célja felmérni e közösség szerhasználatról, felépülésről formált véleményét és az utcai szerhasználat, valamint kapcsolataik és identitásuk megélését.
Módszer: Jelen kutatásunkban nyolc hajléktalan szerhasználóval készítettünk félig strukturált interjúkat, amelyeket interpretatív fenomenológiai analízissel (IPA) elemeztünk. E módszerrel az események egyénspecifikus, szubjektív elemeire tudtunk fókuszálni.
Eredmények: Az interjúk elemzése során négy átfogó főtéma emelkedett ki: a sorsfordító események (1. főtéma); a szerhasználat (2. főtéma); a hajléktalanság (3. főtéma); és a felépü­léssel és szerhasználattal kapcsolatos ellentmondások (4. főtéma).
Következtetések: A hajléktalan szerhasználók negatív életeseményei hozzájárultak a haj­léktalanság és a szerhasználat fennmaradásához. A szerhasználat az identitás egy stabil szegmense, a társas kapcsolatok formálója, státuszteremtő és -fenntartó. Az önértékelés fontos aspektusa a kábítószerekről és a hajléktalanságról felhalmozott tudás, tapasztalat és a sorstársakkal való kapcsolat. A felépülésre való igény és irányába tett cselekedetek, ezzel kapcsolatos vélekedések ellentmondásosak, ennek következtében a szerhasználat abbahagyása jellemzően sikertelen. A sikertelen próbálkozások énvédő önfelértékeléseket generálnak.