Határhelyzetek és otthonteremtés Polcz Alaine életében és munkásságában

Absztrakt

Szerkesztői megjegyzés: A szerzők kérésére javítottuk a tanulmány online adatlapján közölt absztraktot és kulcsszavakat; az itt olvasható szöveg és kulcsszavak tekintendők véglegesnek. A korábban megjelent PDF az eredetileg közölt változatot tartalmazza.

Polcz Alaine magánéletét és munkásságát lépten-nyomon átszőtték a jaspersi értelemben vett határhelyzetek. A kisgyerekkori szegénység és a megbízhatatlan apa okozta szenvedések, az első házasságban átélt szeretetlenség és megcsalatás, a háború alatt az orosz katonáktól  elszenvedett számtalan abúzus, az előbbiekből fakadó élethosszig tartó betegségek, s a halál többszöri közelsége révén alapélményévé vált a létezés törékenysége. A második, nagy szerelmi házasságában megélt „királynői létből” való mélybe zuhanás is kiélezett létezési tapasztalatokkal járt. Saját állítása szerint ezek az élettörténeti események vezettek el a szakmai érdeklődéséhez és munkásságához, ahhoz, hogy a tanatológia úttörőjévé válhasson.
E határhelyzetek mellett az ember tárgyi környezetének központi jellege is minduntalan felbukkan szakmai és privát életében egyaránt. Egyik korai munkájában (1959) megfogalmazza, hogy az ember lelkiállapota kivetül a körülötte lévő tárgyi világra is, az érzései, viselkedése és gondolkodása pedig sikeresen befolyásolható, ha a környezetét átalakítjuk. A tanulmányban sorra veszem, hogy ez a környezetpszichológia szemlélet miként érhető tetten munkásságában – a Világjáték-teszttől kezdődően a gyermekklinikai munkáján át a Hospice-mozgalomig –, s miként jelenik meg ezekben az otthonosság fontossága.
A tanulmányban kitérek a kreatív-alkotó munkájára, az írásra is, amely egybefonódik a privát életével, illetve férjének, Mészöly Miklósnak az alkotói terével. Az otthonukhoz fűződő viszony vizsgálata izgalmas képet fest az életükről, az otthonhasználat jellege pedig különösen beszédes leképeződése a párkapcsolati dinamikájuknak.
Az elemzéshez Polcz Alaine és Mészöly Miklós kötetei, a publikált levelezésük, a velük készült vagy róluk szóló interjúk, megemlékezések szolgáltattak a forrásanyagot.