A szubkultúrák és a városi tér kölcsönhatásai

Absztrakt

Egy város arculatát, életét és imázsát elsősorban annak lakói határozzák meg,
alakítják ki. Akárcsak a lakosok száma vagy összetétele egyéb demográfiai
tényezőkkel párhuzamosan, úgy változik folyamatosan a település is. A 20.
század második felében, még távol a digitális kor lehetőségeitől, a városi tér új
kezekbe került, alakulását ettől fogva maguk a város lakói határozták meg.
Mozgalmak szerveződtek, amelyek alapjaiban rázták meg a modern társadalmat,
önkifejezésükre az egyetlen olyan platformot választották, ahol maradandót
alkothattak: az utcát. E szerveződések, érdekcsoportok körül alakultak ki a
szubkultúrák, melyek tovább színesítették a társadalmat (HAENFLER 2014). Az
általános elégedetlenség, a nehéz életkörülmények, az infláció és az egyre
nehezebbé váló boldogulás egy egész generációt sodort a kilátástalanságba. Az
1970-es évek Londonja sem jelentett kivételt, az akkor kialakult trendek mind a
mai napig fellelhetőek a városban, a fiatalokból álló, alacsony gazdasági, de
rendkívül magas kulturális tőkével rendelkező csoportokkal párhuzamosan
(GORNOSTAEVA, CAMPBELL 2012). A szubkultúrák hatása a városi terekre NyugatEurópában viszonylag korán megkezdődött, ugyanakkor a trendek nemsokára
globálissá váltak, a társadalmi nehézségek és a kilátástalanság további
társadalmi változásokat okoztak. Az így létrejött, reménytelennek látszó helyzet
nagyban hatott a terület ifjúságára, és foglalt házakban, kiégett lakásokban,
pincékben, vagy nem ritkán az utcán mára világszerte ismert közösségek,
szubkultúrák és csomópontok születtek (MIRET, WIEDERHORN 2020). A városi
térben, valamint az épített környezetben feltűnnek a szubkultúrák nyomai street
art formájában (STAHL 2016).