A NEOLIBERÁLIS EURÓPAI VÁROSPOLITIKA TALÁLKOZÁSA A PERIFÉRIA FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁVAL – GYULA PÉLDÁJÁN

Absztrakt

A rendszerváltást követő évtizedek hazai városfejlesztésének elvi alapját a városverseny (Jensen Butler et al., 1997; Enyedi 1997; Begg 1999; Beluszky 2000), az európai várospolitikában az 1980-as évtizedre uralkodóvá váló neoliberális alapú fejlesztéspolitika adta. Ez a területi / lokális szintre helyezett versengési modell azonban csak kisszámú város számára kínált gyors, látványos sikerpályát, a többségnek azt kellett tapasztalnia, hogy a szakirodalomban „kanonizált” versenyképességi kritériumok szerint nem, vagy alig néhány dimenzió mentén képes a fejlődésben élenjáró városokkal a lépést tartani. Ennek eredőjeként a kis- és középvárosi körben egyre nagyobb mértékben léptek el a „klasszikus” versenyképességi modelltől és ötvözve azt a hely speciális adottságaiból kiinduló fejlesztéspolitikával (place-based development), új stratégiákat formáltak ki és valósítottak meg. A következő tanulmányban egy ilyen – hosszú távon sikeresnek tűnő – példát mutatunk be a stratégia megerősödésétől egy más, uralkodó paradigma árnyékában, a kodifikáláson keresztül a megvalósításig egy periférikus fekvésű, szerény gazdasági potenciállal rendelkező hazai középvárosban – Gyulán.