LEHET-E ZÖLDEBB PÉCS? – ZÖLDTERÜLETEK HASZNÁLATA ÉS BARNAMEZŐ REHABILITÁCIÓ TÜSKÉSRÉT PÉLDÁJÁN

Absztrakt

A városok életében elengedhetetlenek a zöldterületek. Számos szerepkörüknek köszönhetően szerves részét képezik a városi szövetnek, és összetett szerepet töltenek be a városlakók mindennapjaiban, illetve a városi mikroklíma számára is előnyösek. A városok számára újabb kihívást jelent a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, amely a zöldterületek növelésével segíthető, mivel a növényzet a párologtatás révén hűti a környezetét. Ennek egyik pozitív következménye, hogy csökken a városi hőszigetek kialakulásának lehetősége (Hajnal 2006). A zöldterületek fontos formálói a városok arculatának is, amelyben a „zöld” jelleg egyre inkább imázs- és brandképző tulajdonsággal bír (Közterek és parkok újjáélesztése megvalósíthatósági tanulmány 2008). A zöldterületek továbbá tükrözik az adott város lakókörnyezetének élhetőségét, hiszen befolyásolják a lakosság életminőségét is (Baranyai et al 2010).

A barnamezőket a közbeszéd hajlamos szembeállítani a zöldterületekkel, legalábbis, ha a „zöld mezős” és „barna mezős” beruházásokról van szó. Pedig a szembeállítás olyan szempontból nem indokolt, hogy amíg az első végső soron egy aktuális területhasználati kategória, addig az utóbbi lényege éppen az aktuális funkció hiányában ragadható meg. A barnamezők viszonylag fiatal „képződmények”, hiszen az iparosodott városokhoz köthetők, tehát a 19-20. századhoz. Az első barnamező definíció viszont csak az 1960-as években jelent meg a nyugati országokban (Kádár 2011).