„NAGYON EL VAGYUNK ÁM ITT ZÁRVA” – IZOLÁLÓDÓ TELEPÜLÉSEK A BARANYAI-HEGYHÁTON

Absztrakt

A rurális terek problematikája olyan, a geográfia által gyakran tárgyalt témakör, amely a külföldi és hazai kutatókat egyaránt foglalkoztatja (Pl.: Halfacree 2006; Woods 2011; Henkel 2004; Csatári 2005; G. Fekete 2005; Kovács 2016; Timár 2007 stb.). Habár a problémák a különböző földrajzi területeken más és más formában manifesztálódnak, az értelmezési keret hasonló. Természetesen nem állítjuk, hogy a rurális terek általánosan válsággal küzdenek, ahogy azt sem, hogy reakcióik a külső hatásokra egyformák lennének. Mindössze arra világítunk rá, hogy a válságterületek problematikája a földrajzi tér különböző pontjain hasonló jellemzőkkel bír.

Magyarország esetében a vidéki terek legsúlyosabb problémái az aprófalvas településállomány bizonyos területei kapcsán figyelhetők meg (Beluszky et al. 2007; G. Fekete 2005; Balogh 2008; Bajmócy et al. 2002). Az elnéptelenedés, a szegregálódó és peremhelyzetbe kerülő népesség, elöregedő társadalom, a lokális gazdaság elhúzódó strukturális válsága vagy a térbeli-társadalmi mobilitás csökkenése példákként szolgálnak a külső, illetve belső perifériákon található, elaprózott településstruktúrák esetében. Feltételezzük, hogy a különböző problémák egyesével vizsgálva is megszakíthatják a vidéki terek kontinuitását, azonban a településállományunk alsó szintjeit vizsgálva nem zárhatjuk ki, hogy a tér ezen problémák mentén történő ritkulása ugyan azokat a településeket érintheti.