MEGÚJULÓ VÁROSI TEREK – MINDENKINEK? TURISZTIKAI CÉLÚ VÁROSREHABILITÁCIÓ ÉS TÉRBELI KIREKESZTÉS KAPOSVÁRON

Absztrakt

Magyarországon az 1989-90-es politikai-gazdasági rendszerváltás után a városi gazdaságokban a strukturális válság jelei mutatkoztak meg. A döntéshozók az elmúlt több mint két évtizedben elsősorban a városi gazdaságok dinamizálásán munkálkodtak – és munkálkodnak még napjainkban is. A kilábalási és dinamizálási megoldások eszközének tekintették/tekintik a turizmust, amelyhez eszközként használják fel a városi teret – az európai magterület városfejlesztési mintáit követve (Soja 2000; 2010, Dahmann et al. 2012 ). Sorra indultak olyan városmegújítási programok (Egedy 2008, Kovács 2009, Kovács et al 2013, Macleod 2013, Leitner 1990), amelyeknek a városi tér fizikai megújítása volt a deklarált célja, figyelmen kívül hagyva a társadalmi igazságosság – és a városi társadalom nagy részének szempontjait is (Nagy et al 2015, Bernt-Colini 2013). A helyi politikai- gazdasági- kulturális elitek tehát a városmegújítási projekteket nem csak a városi gazdaság dinamizálásának eszközeként használják fel, hanem arra is hogy a „nemkívánatos” – a gazdasági megújítást célzó stratégiát szerintük veszélyeztető - társadalmi csoportokat (hajléktalanokat, romákat, bevándorlókat) kiszorítsák a városi közterekből.