A RADIKÁLIS JOBBOLDAL MEGJELENÉSE A KÜLÖNBÖZŐ TELEPÜLÉSTÍPUSOKBAN

Absztrakt

A radikális eszmék, ezen belül a radikális jobboldal térnyerése korunk aktuális kihívásai közé sorolható, melynek hatásai világszerte tapasztalhatóak közvetett vagy közvetlen módon. Ebbe az irányba mutat az iszlám fundamentalizmus előretörése, illetve részben ennek ellenreakciójaként a németországi Pegida vagy az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) megerősödése, de ide sorolhatjuk az Egyesült Államok elnöki kampányában tapasztalt iszlám-ellenes megszólalásokat is. Az elmúlt időszakban, több hullámban, eltérő intenzitással jelentek meg a kelet-közép-európai poszt-szocialista országokban is különböző radikális jobboldali pártok.

Magyarországon a 2010-es választások hoztak erőteljes átrendeződést a parlamenti pártok sorában. Az 1990 óta domináló pártok közül több eltűnt vagy jelentősen meggyengült. Helyüket új pártok foglalták el, melyek szemléletmódjukban szakítanak a rendszerváltozást követő két évtized poszt-szocialista mentalitásával. A 2006-ban még jellemző bipoláris pártrendszert 2010-ben egy harmadik erő (JOBBIK) törte meg, ami magával hozta az 1990 óta legeredményesebb nemzeti radikális párt parlamentbe kerülését. A JOBBIK térnyerése 2014-ben is folytatódott, amikor elnyerte második parlamenti ciklusát. Ennek a politikai átrendeződésnek a lehetséges okait szeretném megvilágítani település- és választásföldrajzi módszerekkel.

Tanulmányomban definiálom a radikalizmus fogalmát, térbeli megjelenési formáit és annak lehetséges hátterét. Megvizsgálom azt a hipotézist, hogy a gazdaságilag leszakadó térségek társadalmában eluralkodó apátia, a politikai elit iránti bizalmatlanság és az általánosan érzékelhető – gazdasági vagy fizikai értelemben vett – félelemérzet együttesen eredményezhetik-e a szélsőséges eszmék térnyerését.