SZUBURBANIZÁCIÓ KÜLTERÜLETEKEN ÉS EGYÉB BELTERÜLETEKEN, GYŐR PÉLDÁJÁN
Absztrakt
Az elmúlt két évtized során a nemzetközi szakirodalomban megnőtt azon publikációk száma, melyek a "keleti" – különösen az ázsiai és posztszocialista – államok szuburbanizációs sajátosságaival foglalkoznak. Számtalan szerző megfogalmazta, hogy a folyamat angolszász országokban kialakult klasszikus modellje maradéktalanul nem alkalmazható ezen államok körére. Nem csak a szuburbanizáció intenzitása, területi jellege és időtartalma eltérő, de specifikus részfolyamatokat okoznak a sajátos társadalmi és településföldrajzi viszonyok is (Brown et. al. 2002, Kok 1999, Kok – Kovács 1999, Kubes 2013, Nuissl et. al. 2005, Ourednícek 2007, Ott 2001, Sýkora et. al. 2011, Yue et. al. 2013).
Bár a szuburbanizáció kiemelt figyelmet kapott a hazai szakirodalomban, bizonyos részelemei mégis kevésbé kerültek a szakmai diskurzus homlokterébe. Hazánkban a kutatások leginkább a városból kiszorulók, a város felé igyekvő vidékiek és a második otthonok jelentőségét emelik ki a szuburbiák népesedési folyamatinak sajátosságaként. A kevésbé felkapott elővárosi települések a szegény, kevésbé tehetős rétegek migrációs célpontjai lesznek. A folyamat csökkenő népesség szám mellett, 1990 után felgyorsulva rövid idő alatt teljesedett ki, így a belvárosok megújulása és a munkahelyek centralizálódása révén a reurbanizációs tendenciákkal párhuzamosan zajlik a folyamat (Bajmócy et al. 2012, Brade et. al. 2009, Dövényi et. al. 1999, Hardi 2012, Kovács 1999, Timár 1999, Szirmai 2011, Váradi 1999).
A közigazgatásilag önálló település, mint értelmezési keret domináns a hazai szakirodalomban, így nem terjedt el a külterület földrajzi fogalomként való használata. Bár a tanya kapott jelentősebb figyelmet, a többi, sajátos települési formákat alkotó szőlőhegyek, zártkertek, majorok és egyéb típusok nem. Beluszky P. (1982) a kértségekre írja, „Egy alig ismert településszerkezeti elem...”. Véleménye a legtöbb külterületre máig igaz, azonban e kérdéskör relevanciája az elmúlt években megnőtt a hazai kutatásokban (Bajmócy et. al. 2012, Kovács 2010, Mohos 2007, Nagyváradi et. al. 2008, Pócsi et. al. 2008).
Lakott külterületi településrész a KSH módszertana szerint olyan terület, melyet nem sorol belterületekbe a rendezési terv és legalább egy lakos él ott, vagy lakosság hiányában legalább egy lakatlan, de egyébként használható lakás található területén. Ez a meghatározás azonban nem földrajzi kategória, vizsgálatukhoz településföldrajzi értelmezési keretben szükséges elhelyezni a külterületeket (Balogh 2012a).
A csoportos települések fogalmába Kovács Z. (2002) beemeli a közigazgatási önállóság kritériumát, a szerző a szórványok maximális népességét 10, míg az átmeneti településekét 50 főben jelölte meg. A lehatárolás kérdését a Mendöl-féle településfogalom alapján vizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy minden olyan terület egy település, amely egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli együttese (Mendöl 1963). Így a külterületek településként is értelmezhetőek függetlenül attól, hogy a közigazgatási szabályozásban hol helyezkednek el. (Balogh 2012/a).
Balogh András és Bajmócy Péter (2012) felhívja a figyelmet, hogy a közigazgatási szerepkör figyelmen kívül hagyása esetén a magányos települések (tanyák, őrházak) mellett megfigyelhető hazánkban egy átmeneti típus is, mely jellemzője, hogy bár több házból áll és rendelkezik zárt településmaggal, az azonban funkciókkal nem ellátott. Átmeneti lakóhelyek a szórványok és a csoportos települések között a majorok, a szerek, a sortanyák, a cigány-, fürdő-, és a bányatelepek, valamint a zártkertek. A szerzők kiemelik továbbá, hogy a brit településtipizáláshoz hasonlóan az közigazgatásilag önálló települések is besorolhatóak aszerint, hogy a központi belterületen kívül milyen és hány, térben elkülönülő szórvány-, átmeneti- és csoportos településtípus található azok közigazgatási határain belül. A hazai városok jelentős része több belterület és lakott külterület összességéből áll (Balogh 2012/a, Balogh et. al. 2012).
A fentieknek megfelelően a vizsgálat során a következő meghatározást alkalmazom a külterületekre: A külterület legalább egy fő által tartósan lakott olyan magányos, szórt vagy csoportos lakóhelytípus, mely közigazgatási önállósággal nem rendelkezik és a területrendezési terv nem sorolja belterületbe. Zárt településmagjuk általában nincs, vagy ha igen az fejletlen, a lakó- és mezőgazdaság funkciókon kívül továbbiakkal általában nem rendelkezik.
A külterületek társadalmi, településszerkezeti és fejlődéstörténeti sajátosságai mellett vizsgálatukat az is indokolja, hogy a 2011-es népszámláláskor 9272 külterületen 306514 lakos élt. Kiemelendő, hogy a vidéki szuburbiák népességnövekedésének 29%-a irányult 1990 és 2011 között a városok és az agglomerációs települések külterületeire és 26,1%-a egyéb belterületekre, azaz a népességnövekményének 55,1%-a nem közigazgatásilag önálló településre irányult (Bajmócy 2014, Balogh 2012/b).
A vidéki agglomerációink fejlődésében kiemelt részfolyamat a településen belüli szuburbanizáció, mely során a lakos úgy vált rurálisabb lakóhelyre, hogy a település közigazgatásai határait nem lépi át. (Bajmócy 2003, Hardi 2002, Timár 1993). A városhatáron belüli szuburbanizáció keretében ezen egykor önálló községek mutatták a legjelentősebb növekedést, és átlagos növekményük sem marad el a közigazgatásilag önálló nagyváros környéki falvaktól. Ugyanakkor e nem önálló településekről csak kevés adattal rendelkezünk, valamint saját önkormányzat hiányában kevésbé tudnak reagálni a kihívásokra (Bajmócy 2003, Bajmócy et. al. 2012, Szirmai 2011).
A városokhoz csatolt, korábban önálló falvak és belterületbe vont külterületek jelentős része máig fizikailag elkülönül a városok központi magjától és máig egyéb belterület közigazgatási besorolás alatt áll. Azaz a város szövetében jelentkező falusias magként funkcionál, mivel e területek őrzik vidékies településképüket, valamint a lakosság és a funkciók átalakulása is lassú. Rurális jellegükből és jó elérhetőségükből adódóan ezek az egykori falvak és külterületek a városhatáron belüli szuburbanizáció mintaterületei, jelentős népességnövekedéssel (Bajmócy 2003)
Jellemző, hogy a leginkább gyenge keresetű migránsok az agglomerációk rosszul elérhető, de emiatt olcsó területeire szorulnak a belső szuburbán öv ingatlanárainak felfutása miatt. A beköltözések révén azonban az urbánus területhasználat és életmód átszabja a rurálisabb közösségeket. Ugyanakkor a korábbi kutatások feltárták, hogy a külterületek és az egyéb belterületek a városból a magas megélhetési költségek miatt kiszorulók és az ország perifériáiról a munkahelyekért a centrumokba migrálók számára jelentenek megtelepedési lehetőséget (Brade et. al. 2009, Czene 2007, Helling 2002, McManus et. al. 2007, Pócsi 2011, Timár 1999). Ezen elesett csoportok tudnak önerőből a legkevésbé tenni saját sorsuk jobbra fordításáért ezért kiemelten fontos e területek fejlesztése társadalom- és településföldrajzi sajátosságaik figyelembevételével (Kovács et. al. 2003, Timár 1990).
A kutatás során a bemutatott folyamatokat a Győri mintaterületen a következő két kérdés megválaszolásán keresztül szeretnénk feltárni. A különböző jellegű külterületek és az egyéb belterületek milyen sajátosságokat mutatnak a szuburbanizáció során? A szuburbanizációs folyamatok hogyan hatottak a településszerkezeti adottságokra és milyen sajátos társadalmi rétegződés alakult ki?
A mintaterület Győr, a hazai agglomeráció-kutatások egyik fő helyszíne (Hardi 2002, Hardi et. al. 2005). Bár nem kiemelkedő a külterületi lakosság aránya, de mivel változatos kiterjedésű, lakosságszámú és típusú külterületek találhatóak a város közigazgatási területén, így e mintaterület lehetőséget biztosít a differenciált fejlődési utak feltárására. Továbbá lakosságának 15%-a egyéb belterületen él és a válság ellenére is dinamikusan zajlik a szuburbanizáció a népszámlálási adatok tükrében.
A kutatás két lépcsős empirikus mintavételen alapult. Első lépésként részletes terepbejárást végeztem és felmértem a megyeszékhely 39 lakott külterületének ingatlanállományát. 4296 telket tipizáltam funkciók és állapot szerint, majd a külterületeket infrastrukturális ellátottság, elérhetőség és településszerkezeti adottságaik alapján. Ezután a vizsgált területeken a lakosságarányosan rétegzett szisztematikus kérdőíves felmérésre került sor. Ennek során a háztartások 20%-át kérdeztem le a külterületeken (a továbbiakban: KT), emellett az egyéb belterületeken (a továbbiakban: EBT) közel azonos mennyiségű kérdőív került felmérésre. Összesen 202 külterületi és 256 egyéb belterületi kérdőívet sikerült felvenni. A kérdőívek első harmadában a háztartás lakhatással kapcsolatos adataira kérdeztem rá, majd a különböző nehézségek, a lakóterület és társadalmi jellemzőinek értékelése következett és végül a háztartás demográfiai adatai kerültek felmérésre. Nyílt kérdések formájában a résztvevőknek lehetősége volt saját problémáik és elvárásaik megfogalmazására is.
