KÜLTERÜLETI SZUBURBANIZÁCIÓ ÉS SZEGREGÁCIÓ - PÉLDÁK VIDÉKI AGGLOMERÁCIÓK KONFLIKTUSAIRA

Absztrakt

A hazai településállomány fejlődését és a belső migrációt jelentősen meghatározó folyamat a szuburbanizáció, amely a hazai és nemzetközi településföldrajzi kutatások kiemelt területe. A szerzők feltárták a folyamat számos előnyét és negatív hatásait az közösségekre. A változások súlyos konfliktusokhoz vezethetnek, mivel átrendezik a helyi társadalom tradicionális rendszereit, viszonyait, és identitását (Brown et. al. 2002, Csanádi et. al. 2002, Dövényi et. al. 1999, Kovács 1999, Kok et. al. 1999. Kok 2000, Szirmai 2011, Váradi 1999).

A városias területhasználat, életmód és funkciók behatolnak a vidéki térbe, módosítva a helyi életmódot, jelentősen átalakulnak a társadalmi, környezeti és gazdasági jellemzők. A kialakuló fragmentált térszerkezet révén az eltérő érdekek ütközése folyamatos, így e város-vidék peremzóna leginkább konfliktuszónaként jellemezhető (Csatári et. al. 2013, Pócsi 2011, Timár 1993, Timár et. al. 1999).

E konfliktuszóna gyakran a városhatáron belüli jelentkezik, mert az államszocializmus alatt a városokhoz csatolt, de a településmagtól fizikailag elkülönülő falvak és külterületeik máig őrzik rurális jellegüket, így kielégítik a költözni vágyók igényeit. Az agglomerációk településeinek belterületein nagymértékben megnő az ingatlanok ára, ezért egyre vonzóbbak lesznek e települések olcsóbb külterületei is (Bajmócy 2003, Hardi 2002, Pócsi 2011, Timár 1993).

A folyamat jelentőségét mutatja, hogy a hazai - budapesti agglomeráción kívüli - szuburbanizációs népességnövekmény 29,0%-a külterületeken és 26,1%-a egyéb belterületeken realizálódott (Bajmócy 2014). Ennek oka, hogy e területek nem csak a tehetősek számára jelentenek vonzó környezetű, alacsony költségű lakóhelyi alternatívát, de a városokba igyekvő hátrányos helyzetűeknek és a városból kiszorulók számára is lehetőséget biztosítanak az újrakezdésre. Jelentős differenciálódásuk és sajátosságaik révén a hazai településföldrajzi szakirodalomban folyamatosan növekszik a fejlődésüket vizsgáló publikációk száma (Bajmócy et. al. 2012, Balogh 2012, Balogh et. al. 2013, Csurgó 2013, Kovács 2010, Pócsi 2011).

A külterület olyan közigazgatási egység, amely a települések (város vagy falu) tömör területén, a belterületen kívül fekszik. A kül- és a belterület határa azonban jogi döntés eredménye, ezért nem feltétlenül követi pontosan a tömör beépítés területhasználatát (Erdei 1942). Balogh András és Bajmócy Péter értelme-zésének megfelelően a külterületeket olyan magányos, vagy átmeneti településtípusnak tekinthetjük, mely közigazgatásilag nem önálló, több házból áll, de nem rendelkezik zárt településmaggal, vagy ha igen az a lakó- és mezőgazdaságin túl magasabb szintű funkciókkal nem ellátott (Balogh – Bajmócy 2011, Balogh 2012).

Az államszocializmus alatt a külterületek az aprófalvakhoz hasonlóan hosszú hanyatláson estek át, 1989 után pedig jelentős differenciálódás zajlott le. A város felé igyekvők, és a városból kiszorulók beáramlása felbontotta a közösségi szálakat és hanyatlásnak indultak a kevésbé vonzó területek. A jó adottságú lokációkban megindult a magas státuszúak inváziójával a lakosság kicserélődése, vagy ipari funkcióváltás miatt az elnéptelenedés (Balogh 2015).

Jelen elemzés, a szuburbanizációs folyamatból fakadó konfliktusokra és a szegregációra helyezve a hangsúlyt, két kérdést kíván megvizsgálni.

• Milyen hatótényezők befolyásolják leginkább a három csoport (helyi lakosok, tehetős, és alacsony státuszú beköltözők) életvitelét?
• Mely különböző fejlődési útvonalak jellemzik ma a hazai szuburbiák eltérő településföldrajzi adottságú lakott külterületeit?

Az elemzés módszertani alapját a 2014 06. 01 – 2015 08. 27. között végzett lakosságarányosan rétegzett, szisztematikusan minden 4. lakást érintő kérdőíves felmérés adja. Ennek során a győri, zalaegerszegi, szegedi és hódmezővásárhelyi település-együttesek lakott külterületein 1200, egyéb belterületein 600 háztartást mértünk fel. A felmérést terepbejárás egészítette ki, mely során a vizsgált külterületek ingatlanállományát, infrastrukturális állapotát és funkció-ellátottságát feltérképeztem. Majd az érintett önkormányzatok szakembereivel készült interjúkkal feltártuk a központi települések vezetésének kapcsolatát, fejlesztési elképzeléseit és napi rutinját a mintaterületek tervezési- és ellátási feladataiban.

A külterületeken a lakosság különösen ott szembesül a szuburbanizáció okozta nehézségekkel a legdirektebb módon, ahol megindul a korábbi funkciók és ezzel együtt a korábbi lakosság kiszorulása. A következőkben a felmérések eredményeinek kvantitatív értékelése helyett inkább a feltárt, legjellemzőbb konfliktusokat esettanulmányokon és a leginkább fejlődő, valamint slumosodó területek átalakulásán keresztül kívánom bemutatni.