A SZAKMAI EREDMÉNYEK KOMMUNIKÁCIÓS GYAKORLATÁNAK ÚJRAGONDOLÁSA A DÖNTÉSHOZATALBAN

Absztrakt

A szakmai – tágabban értelmezve ide sorolható a tudomány is - és a politikai szempontok, döntéshozatal között az esetek többségében egy meglehetősen mély szakadék húzódik meg. Míg a szakma - és a tudomány - általában egzakt és mérhető információk vagy alapos tudományos kritériumrendszer alapján hozza meg a végleges döntést az objektivitás elvét figyelembe véve, addig a politikában az esetek többségében a szubjektív célok, határozott személyes elképzelések (prekoncepciók) és az érzelmi szempontok is döntő szerepet játszanak a döntéshozatal végső fázisában[1].

Véleményem szerint a politikai közegben is van helye a szakmai eredményeknek, amelynek integrálásának az elősegítése nem szokatlan és újszerű kísérlet[2]. Úgy gondolom, hogy a szakma rendelkezik azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyek révén szempontjai átvihetők a döntéshozatali rendszeren keresztül, ezáltal megvalósítva azt, hogy egy politikai irányultságú, de szakmai alapokra is támaszkodó döntés születhessen a folyamat végén. Továbbá szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a döntéshozatali folyamatok más – más elveken és érdekek mentén zajlanak le, azaz teljesen más társadalmi-gazdasági játszmákon alapulnak, így ezeknek megfelelően kell felépíteni és kommunikálni a szakmai elképzeléseinket, mellőzve a ragaszkodást az eddigi gyakorlatokhoz (Scharle 2013).

A szakma rövid- és hosszú távú érdeke az, hogy egyrészt növelje a szakmai megvalósulás lehetőségének esélyét, nem megfeledkezve arról a tényről, hogy ennek ellenére is, nincs semmilyen garancia arra vonatkozóan, hogy tényleges hatást lehet gyakorolni a folyamatokra, másrészt megteremtse a szakmai eredmények figyelembevételének esélyét, azaz alkalmazkodóvá tegye saját szakmai ismereteit[3] és így az „ellenség” kép helyett a kooperáció lehetőségére helyezze a hangsúlyt.

A cikk a szaktudás politikai gondolkodásba – szűkebb értelemben a kormányzati munkába – történő beépülésének elméleti kereteit vizsgálja, feltárva és bemutatva azokat az alapvető mozgatórugókat, amelynek eredményeként két eltérő, de végül mégis szorosan összetartozó kérdésre próbálok meg választ adni, mégpedig (1) van-e lehetőség a szakmai- és a politikai szféra érdekeinek egymással történő összehangolására és végső soron (2) ebben a vizualitás milyen szerepet tölthet be?

[1] Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egyes döntések mögött ne húzódna meg egy szakmai vezérfonal és érvrendszer.

[2] Kádár Béla et. al (1988): Javaslat a kormányzati és központi államigazgatási tevékenység alátámasztására számításba vehető kutatóhelyek szellemi kapacitásainak hasznosítására, működésük, szervezetük korszerűsítésére [kézirat]

[3]  A cél a szakmai tartalom formai (és nem tartalmi) átalakítása a célcsoport rendszerének megfelelően, amivel biztosítjuk a könnyebb elérhetőséget.