A MAJOROK HELYZETÉNEK VÁLTOZÁSAI BÁBOLNA ÉS MEZŐHEGYES PÉLDÁJÁN

Absztrakt

Az egykori uradalmi települések, a majorok vagy puszták a tágabb közvélemény által kevéssé ismertek, habár még ma is létező településforma az ország jelentős részén. A 19. század második felétől intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés szervezését a nagybirtokosok az egyes birtoktestek igazgatási és termelési központjainak létrehozásával oldották meg. Ennek eredményeként az ország nagybirtokok által uralt területein jelentős majorvilág jött létre. A majorokban helyezkedtek el a legfontosabb gazdasági és adminisztratív épületek, valamint az uradalmi cselédek lakásai.

Bábolna és Mezőhegyes közös történeti háttérrel bír, a korábbi funkciók ellátására mindkét település határában létesültek majorok. A kezdetben csak katonai lótenyésztéssel foglalkozó ménesbirtokok a 19. század második felétől mintaszerű mezőgazdasági termelésre lettek berendezve. A második világháború utáni földosztás, a nagyüzemi mezőgazdaság kiépítése, a rendszerváltás utáni privatizáció hatásának értékelése és a települések helyzetében bekövetkező változások vizsgálata képezi jelen tanulmány tárgyát. Ennek keretében a majorok 18. századi kiépülésétől az ezredforduló után kialakuló állapotokig követem nyomon a két település és majorjaik fejlődését. A legfontosabb vizsgálati szempont, hogy az egyes történeti időszakok, politikai rendszerek alatt miképpen változott a települések funkciója, társadalma, mennyiben maradt fenn a korábban a majorokra jellemző hagyományos épületállomány. A majorok közötti különbségeket és a két település eltérő fejlődését egyaránt figyelemmel kísérem. A hazai általános folyamatoktól való eltérésre és ezek okaira szintén kitérek.