AZ AGGLOMERÁCIÓK LEHATÁROLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE GYŐR PÉLDÁJÁN

Absztrakt

Az agglomerációk a társadalmi és gazdasági folyamatok térbeli sűrűsödési pontjai, korunkban a gazdaság- és területfejlesztés kitüntetett szerepű egységei. Funkcionális működésükhöz azonban a fragmentált közigazgatási egységek közötti horizontális kapcsolatok nem elégségesek. A funkcionálisan működő agglomerációk létrejöttének egyik előfeltétele a jól lehatárolt és közigazgatásilag is rögzített, az intézményesülésre alkalmas várostérség (Kőszegfalvi 2006, Lux 2012, Somlyódyné Pfeil 2011, 2012, Tóth – Schuchmann 2010). Ugyanakkor az agglomerációk lehatárolása nem csak országonként eltérő, de a tudományágak sajátos fogalomkészlete is különböző értelmezéseket ad (Nagy – Tímár 2010, Somlyódyné Pfeil 2011, 2012).

Emellett hazánk sajátosságai miatt a nemzetközi módszertanok kevésbé alkalmasak a lehatárolásra, szinte mindegyik tartalmaz olyan mutatót (népsűrűség, lakosságszám), amelyet a vidéki nagyvárosaink nem tudnának teljesíteni. Talán a legjellegzetesebb az a számtalan nemzetközi kutatásban szereplő kritérium, mely szerint legfeljebb 200 m távolság lehet a beépített területek között az agglomerációkban, ez közel a teljes kunsági tanyavilágot Kecskemét várostérségévé sorolhatná (Zábrádi 2006). Továbbá a hazai poszt-szocialista városfejlődési út révén a szuburbanizáció eltérő és rövidebb jellege, a városokat övező falvak városokhoz csatolása a hetvenes években (melyek ma a városhatáron belüli szuburbanizáció területei) sajátos térszerkezetet eredményeztek (Enyedi 1976, Bajmócy et. al. 2012, Hardi 2002).