„HATÁRTALAN” STRATÉGIÁK ÉS VÁLTOZÓ FALU-VÁROS VISZONYRENDSZER
A SZUBURBANIZÁCIÓS FOLYAMATOK MOZGATÓRUGÓI A MAGYAR-ROMÁN HATÁRTÉRSÉGBEN NAGY ERIKA
Absztrakt
Az elmúlt hat évben közel tucatnyi közép- és délkelet-európai kis- és középváros vezetőivel készített interjúink és a helyi várostervezőkkel végzett közös munka során[1] a város-vidék viszonyrendszer – amely központi kérdésköre e folyóirat aktuális számának is – ellentmondásossága és e „se veled, se nélküled” kapcsolat lokális, nemzeti és európai szintű meghatározottsága, beágyazottsága sokszor terítékre került. A városuk nemzetközi tőkeáramlásokban és hazai (állami) elosztási-igazgatási rendszerekben elfoglalt helyét, ennek megváltozatását szem előtt tartó helyi politikai vezetők, illetve a döntéseket előkészítő technokrata szakértők a környező településeket alapvetően versenytársnak tekintették, és problémaként (veszteségként) értékelték az elővárosokba irányuló kiköltözést, az oda irányuló befektetéseket. Ugyanakkor a helyi tervezési diskurzusokban – tipikusan a posztszocialista térségben – a környező települések a városi problémák kezelésének, esetleg áthárításának színtereiként is megjelentek, mint a környezetszennyező tevékenységek telephelyei, a spekulatív lakóingatlan-fejlesztések célpontjai, és mint a városrehabilitáció következményeként a központból kiszoruló, kevésbé tehetős csoportok „befogadói”[2]. Az együttműködés, a közös fejlesztések ésszerűségét (pl. méretgazdaságossági szempontokat figyelembe vevő szolgáltatásszervezés szükségességét) a városi szereplők belátták. Az együttműködésen alapuló gyakorlatok azonban a fennálló állami (nemzeti) intézményi-szabályozási keretek függvényei, amelyek meghatározzák a jogkörök, feladatok és források elosztását (a kérdésről lásd Pálné K.I. 2008, 2010; Somlyódiné Pfeil E. 2008; Tosics I. 2008). A falu-város viszonyrendszer a napi gyakorlatok szintjén tehát országonként és helyi viszonyok szerint is meglehetősen színes képet mutat Európában.
[1] Az INTERREG CADSES, illetve a Délkelet-Európa programterületek városainak helyi szakértőivel készített interjúk, illetve a CADSES Hist.Urban és a SEE ViTo projekt keretében szervezett, mintegy tucatnyi műhelyvita eredményeire utalok; ezek a Timár Judittal és Nagy Gáborral (MTA RKK/KRTK, Békéscsaba) folytatott közös munka produktumai.
[2] Ez a felfogás magyarországi kutatási terepeinken is felszínre került (Timár J. – Nagy E. 2007).
