Zalaegerszeg településképének változása

Absztrakt

A kultúrtáj történetileg kialakult elemének tekinthetjük a településeket. Amíg
korábban a hazai történeti földrajz a Kárpát-medencére, azon belül Magyarországra és
hazánk egyes makro- és mikrorégióira koncentrált, addig az utóbbi években egyre inkább
felerısödött az egyes települések eseti jellegő feldolgozása (CSAPÓ T. – KOCSIS ZS. 2006, CSAPÓ T. –
LENNER T. 2007, LENNER T. 2008, 2009, BAJMÓCY P. 2009, DÖVÉNYI Z. 2009, FRISNYÁK S.
2010). Ezekben a publikációkban közös az, hogy mindegyik szerzı vizsgálta a
település fejlıdési pályáját és elemezte a településszerkezet változásait. Szemléletükben a
település belsı térbeli struktúrája magában hordozza a történeti fejlıdésének pályáját.
Ez a megközelítés elsısorban tehát történeti-településföldrajz, amely a településeknél fejlıdésük
térbeli konzekvenciáira összpontosít, azaz folyamatot elemez (BERÉNYI I. 2006).
Értelmezi a településtér keletkezési genetikáját, a térbeli elrendezıdés elveit, az
alaprajz kronológiai változásának leírásával pedig feltárja a települések expanzióját
vagy regresszióját. Kapcsolatot keres az átalakulási folyamatok társadalmi, funkcionális
és formai vetületei, valamint az azokra ható külsı és belsı innovációs hatások között.
A folyamatelemzés mellett szükséges keresztmetszet típusú kutatást is végezni,
mert csak így tudjuk láttatni egy adott történelmi idıszak térbeli megnyilvánulásait is.
Önmagában a térfolyamatok leírása még statikus vizsgálódást jelent, viszont a teret
alakító gazdasági, társadalmi, politikai tényezık együttes figyelembe vételével már dinamikus
elemzést adhatunk.
A települések történeti földrajzának ilyen értelmő kutatása valójában megalapozza az önálló településmorfológiai
vizsgálatokat. Ennek a gyakorlatnak a hazai településföldrajzban komoly
hagyományai vannak, gondolunk itt Mendöl Tibor, vagy Wallner Ernı munkásságára.
A II. világháború után azonban a települések történeti földrajzával, morfológiájával
foglalkozó munkák politikai okokból a perifériára szorultak.
Az elméleti keretek megújítására az 1970-es évek végéig kellett várni. Az ezt követıen
fellendülı városföldrajzi kutatásokba – amelyek a Mendöl-féle morfológiai irányzatot
tekintik alapnak – intenzíven kapcsolódott be a Nyugat-Magyarországi Egyetem
szombathelyi Társadalomföldrajz Intézeti Tanszéke is. A vizsgált városok településmorfológiájára,
beépítésére és funkcionális szerkezetére koncentráló kutatásokat általában
az adott település történeti földrajzi fejlıdésének a bemutatása vezeti be. Ezek
segítségével kapunk megbízható képet a településre jellemzı sajátos fejlıdési pályákról,
a tájhasználati formákról, a térkapcsolatokról, valamint a településszerkezet alaprajzi
fejlıdésérıl.