A középkori Orbágyszentgyörgy topográfiája és birtokosai*

Absztrakt

Tanulmányunkban az egykori hódoltsági területek településhálózata topográfiai rekonstrukciójának lehetőségeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Mintaként a Duna-Tisza köze déli felének egykor jelentős települését, Orbágyszentgyörgy falut választottuk (1. ábra). E település a török hódoltság idején a délszláv–magyar nyelvhatár mentén helyezkedett el, így ideális példa a társadalmi átalakulás szemléltetésére is. A terepi és adattári vizsgálatok alapján rekonstruáltuk a középkori falu helyét és határainak egyes részleteit. Ez alapján egyértelműen megállapítható, hogy Orbágyszentgyörgy falu legnagyobb része ma Hajós város keleti felét alkotja. A középkori falu egykori tartozéka, Kegyesfölde praedium pedig a török kori változások hatására előbb Köles/Kélös alakban különálló puszta lett, majd a 20. században az újonnan alapított Kéleshalom település részévé vált a korábban Jánoshalmához tartozó Felsőterézhalom nevű határrésszel egyetemben. Kutatásunk során rámutatunk arra, hogy a középkori és török kori források együttes, mélyreható és az arab írásképekre is kiterjedő vizsgálatára van szükség ahhoz, hogy az egyes települések és puszták egyértelműen elkülöníthetők legyenek