Neveléstudomány | Oktatás – Kutatás – Innováció

Szótár Freinet pedagógiájáról

Katalin Kéri — 2024-09-30

Bevezető a Neveléstudomány „Különböző pedagóguscsoportok identitáskonstrukciója” Fókusz rovatához

Nóra Rapos — 2024-09-30

A nem egyetemi (iskolai) tanárképzők képzővé válásának elméleti kérdései: egy szakirodalmi áttekintés eredményei

Krisztina Czető — 2024-09-30

Tanulmányunk narratív szakirodalmi áttekintés, melynek célja az iskolai tanárképzők képzővé válásának folyamatát, szakmai/képzői identitásuk alakulását vizsgáló empirikus kutatások feltáró elemzése. Elemzésünkbe a 2000 és 2024 között, angol nyelven publikált, az EBSCO és a Web of Science keresőfelületeken és adatbázisokon keresztül elérhető tanulmányokat vontunk be. Elméleti kutatásunk fő kutatási kérdései az alábbiak voltak: 1. Milyen elméleti keretben vizsgálják az empirikus kutatások az (iskolai) tanárképzők identitását és képzővé válását? 2. Mi jellemzi az iskolai tanárképzők képzővé válását feltáró kutatások módszertanát? 3. Melyek ezeknek a kutatásoknak a főbb eredményei? A vizsgált empirikus kutatásokban (n=18) az alábbi öt identitáselméleti modell rajzolódott ki: gyakorlatközösség és identitáselmélet (Caroll, 2006; Kwan & Lopez-Real, 2010; Walsh & Dolan, 2018; Wenger 1998, 2010; White, 2014), a felépített világok és identitás-megközelítés (Chu, 2019; Holland et al., 1998; Olsen & Buchannan, 2017; Swennen, Volmann & van Essen, 2008), a pozícióelméletek (Bullough, 2005; Gee 2000; White, 2014), a dialogikus én-elmélet (Grimmet, 2018; Hermans 2013; White, 2014), illetve az ún. heurisztikus modellek (Andreasen, Bjørndal & Kovac, 2019; Richter, Brunner & Richter 2021). Eredményeink jelzik, hogy az elemzett kutatások a kvantitatív kutatási stratégiát kisebb arányban alkalmazták, míg a kvalitatív módszerek (esettanulmányok, félig strukturált interjúk, megfigyelések és dokumentum elemzések) a domináns kutatási módszerek ezen a területen. Kutatásunk feltárta, hogy a tanárképzővé válás folyamata összetett, többrétegű és számos tényező befolyásolja: a személyes és a szakmai életpálya, az intézményi kontextus és a közösség jellege, valamint a tanárképzés szereplői közötti szoros együttműködés és közös gondolkodás és nézetrendszer.

Pedagógusból tanárképzővé válni – az identitáskonstrukció egy lehetséges értelmezési kerete és vizsgálati lehetősége

Katalin Tókos — 2024-09-30

A tanárképzést érintő globális változások, szakpolitikai reformok, a hazai tanárképzés szabályozásának folytonos változása egyrészt egyes kérdéseket felerősít, másrészt új kérdéseket vet fel a tanárképzés szereplőinek szakmai identitáskonstrukciója kapcsán. A probléma tudományos igényű elemzése azonban még várat magára a hazai kontextusban. A változást okozó tényezők között azonosítható többek között a 2022-ben bevezetett Pályaismereti és pályaszocializációs gyakorlatok (8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet), melynek kapcsán az iskolában dolgozó tanárok új csoportját vonták be a képzésbe, miközben kevéssé merült fel az ő tanárképzővé válásuk értelmezése és szakmai támogatása. Jelen tanulmányban e témában tervezett kutatásunk elméleti keretrendszerének megalapozására vállalkozunk. Egyrészt azzal foglalkozunk, hogyan értelmezhető a tanárképzővé válás mint tanulási- és egyben identitáskonstrukciós folyamat, melyben fontos szerepet tulajdonítunk a két fogalom kapcsolatának értelmezésének. Másrészt a kutatást megalapozó elméleti keretrendszer, modell leírására teszünk kísérletet.

A tanárszakos hallgatók tanári identitásának alakulása a pályaszocializációs gyakorlatok során

Sándor Lénárd — 2024-09-30

Korábbi kutatások feltárták, hogy a szakmai identitás alakulásában a képzésnek jelentős szerepe van (például Goodson & Cole, 1994; Nias, 1989; Olsen, Buchanan & Hewko, 2023; Volkmann & Anderson, 1998). A hazai tanárképzésben a pályaismereti és pályaszocializációs gyakorlatok képzésbe építése (8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet) jelentősen átalakította a képzés tanulási környezetét. Az alábbi kutatás célja annak vizsgálata, hogy a pályaszocializációs gyakorlatok hogyan alakítják a hallgatók szakmai identitáskonstruálásának folyamatát. A Tanárképzők Szövetsége kezdeményezte az új képzési környezethez, a gyakorlatok bevezetéséhez kötődő országos vizsgálatot. A tanulmányban a kutatás első kvantitatív eredményeit mutatjuk be, amelyet pilot vizsgálatnak tekintünk, s egy képzőhely keresztmetszeti adataira épülnek. A kutatási kérdések arra irányulnak, hogy hogyan változik a hallgatók szakmai identitása a pályaszocializációs gyakorlatok idején, valamint hogy milyen jellemzőkkel függ össze a hallgatók identitáskonstrukciója.

A második karriert kezdő tanárok identitáskonstrukciós dilemmái és támogatásának lehetőségei

Nóra Rapos — 2024-09-30

A tanárhiány nemcsak hazánkban, hanem Európa számos országában komoly problémát jelent, amelyre az egyes régiók eltérő megoldási utakat dolgoztak ki. Ilyen alternatív út a más szakmában munkatapasztalattal rendelkező, felnőtt tanulók tanári pályára állásának támogatása. Kritikai, feltáró, narratív irodalmi áttekintésű (N=97) tanulmányunkban értelmezzük és elemezzük a második karriert kezdő tanárok (second career teacher (SCT)) szakmai tanulását és identitáskonstrukcióját és az azokat meghatározó személyes tényezőket, annak érdekében, hogy azonosíthassuk a tipikus feszültségeket ebben a komplex, dinamikus folyamatban. A feszültségek – melyek támogatják vagy gátolják az identitásalakulást – Kaplan és Garner (2017) szerepidentitás modellje alapján kerülnek elemzésre. Ezek az önészlelés és az önmeghatározás, az ontológiai és az episztemológiai elképzelések, a tervek és az elképzelések, valamint az észlelt cselekvési lehetőségek. Megállapítottuk többek között azt, hogy a tanításról vallott tanárfókuszú gondolkodás gyakorta okozhat feszültséget az SCT-k esetében, illetve hogy az erős belső elkötelezettség, valamint a tanítás valós világával való szembesülés gyakran válik feszültség forrásává. A SCT-k lemorzsolódásának megelőzése indokolttá teszi a képzés, valamint a tanulási környezet optimális jellemzőinek azonosítását. Az elemzett írások alapján ezek a következők: a hallgatói sajátosságok értelmezésére épülő tervezés, a rugalmasság és a felnőttkori szakmatanulás sajátosságainak tudatos kezelése.

A közoktatásban és az árnyékoktatásban is dolgozó pedagógusok néhány szakmai jellemzője

Anikó Fehérvári — 2024-09-30

A tanulmány elméleti hátterét az árnyékoktatás nemzetközi irodalma adja. A magyar neveléstudományban kevés az erre a területre vonatkozó kutatás, és a fogalomhasználat sem elterjedt. Írásunk ahhoz járul hozzá, hogy elméletileg megalapozzuk a jövőbeni hazai kutatásokat, hogy elterjesszük az e témához kapcsolódó fogalmakat. Elemzésünk egy országos nagymintás (n=5063) pedagóguskutatás adataira épül, melynek célja a tanárok tanulásának feltárása volt. Így e tanulmány igazodik ehhez a célhoz, és azt vizsgálja meg, hogy mi jellemzi a csak a közoktatásban, illetve a közoktatásban és az árnyékoktatásban is dolgozó pedagógusokat, és van-e különbség a két csoport között. Eredményeink a pedagógusok tanulásában, motivációjában és énhatékonyságában is mutatott eltéréseket a priváttanárként is dolgozók körében. A cikk hozzájárul ahhoz, hogy feltárjuk a hazai árnyékoktatás jellegzetességeit, valamint az abban tanítók identitás összetevőire is rávilágítsunk.

Az Esztergomi Érseki Tanítóképző diákjainak és tanárainak megpróbáltatásai az 1948. évi államosítás körüli küzdelmek kapcsán I. – Félresikerült diákcsínyből koncepciós eljárás

Péter Donáth — 2024-09-30

1948 júniusában – a Mindszenty bíborosérsekkel, s a katolikus egyházzal az iskolák államosításával kapcsolatosan folytatott küzdelem egy mozzanataként – az állambiztonsági szervek és a politikai propaganda országos figyelmének központjába került az Esztergomi Érseki Tanítóképző diákjainak és tanárainak ügye. Június 12-én egy honvéd akadémistákból álló század vonult el megfélemlítő céllal a képző épülete előtt. Néhány képzős diák a nyitott ablakon át kamaszos hévvel kritizálta menetüket, s az államosítás körüli feszült légkörben becsmérlő megjegyzéseket tett a katonákra, a honvédségre. Ők feljelentést tettek, mire június 14-én a rendőrség és a katonaság megszállta a képző épületét, házkutatást tartott s a beszólásokban részesnek vélt tanulókat őrizetbe vette. Vallatásuk során arra ösztönözte őket, hogy olyat is vállaljanak magukra, amit nem mondtak, s tettük okát hárítsák az érseki képző nevelésére, tanáraik valós, vagy vélt demokráciaellenes megnyilatkozásaira, így ők hamar szabadulhatnak. A dokumentatív elbeszélés első része a történtek körülményeit s a koncepciós eljárás tanárok elleni vádjai megszületésének folyamatát írja le kortárs visszaemlékezések, öt levéltár anyagai és a korabeli sajtó alapján.