Magyar Nyelv

Honti László 80 éves

Márta Csepregi — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Tolcsvai Nagy Gábor 70 éves

Mária Ladányi — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Gallasy Magdolna 80 éves

Katalin Pelczéder — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Elfelejtett szólások az üszög komponenssel

Tamás Forgács — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Nyelvünkben mára meglehetősen ritka szóvá lett az üszög főnév, leginkább a ʼgabonákat érintő gombabetegségʼ jelentésében használjuk még, jóval ritkábban eredetibb ʼhamvadó parázsʼ értelmében. Ritkasága miatt a vele alakult frazeológiai egységek is szinte teljesen feledésbe merültek. A tanulmány ezeket igyekszik összegyűjteni régibb nyelvünkből, s törekszik arra is, hogy azok motiváltságát, a mögöttük lévő nyelvi képet is feltárja és magyarázza. Részletesebben is foglalkozik a cikk az Amint üszögölöd gyopárod, úgy ütsz belé közmondás és a Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő időjárási regula magyarázatával.

Egy 18. századi orvosi recept két lejegyzése

Ibolya Kristóf — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A Magyar Nemzeti Helynévtár Program

István Hoffmann — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A magyar helynévkutatás előtörténete a 19. század elején indult, és az elmúlt két évszázad alatt többször is folytak olyan munkálatok, amelyek célja a magyar helynévkincs összegyűjtése volt. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával létrejött Magyar Nemzeti Helynévtár Program azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a Kárpát-medence mgyar helynévállományát teljességre törekvően összegyűjti, és a névanyagot megfelelően dokumentálva és az egyes nevek analitikus elemzését elvégezve tárja a szűkebb szakmai és a szélesebb érdeklődő közönség elé. A helynévfeltáró munka széleskörű tudományos összefogás révén valósul meg, elsősorban a térség egyetemeinek bázisán, ahol a program munkatársainak szakmai képzése és felkészítése is folyik. A munka egységes kivitelezését online tananyagok segítik. A program kiterjed a fenti térség minden magyar nyelvű településére, de Magyarország területén emellett a kisebbségi nyelvek névhasználatára is. Az élőnyelvi helynévanyag mellett tekintettel van a történeti források helynévadataira is, egészen a magyar írásbeliség kezdetéig visszanyúlóan. A helynevek tudományos felhasználhatóságának sokszínűségéből adódóan a program szükségszerűen multi- és interdiszciplináris jellegét a munkatársi gárda szakmai összetétele biztosítja. Az évtizedes időszakra tervezett program online adatbázisok és nyomtatott könyvek formájában is közzéteszi a helyneveket, megújítva és jelentősen bővítve ezzel a helyneveket forrásként felhasználó tudományok teljes forrásbázisát.

A magyar nyelv digitális támogatása a magyar tudományosság szolgálatában

Gábor Prószéky, Tamás Váradi, András Holl — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Az MTA Könyvtár és Információs Központ repozitóriuma (a REAL) a magyar nyelvű tudományos szakirodalom jelentős másodlagos (archivált) forrása. Míg a korábbiakban ez a gyűjtemény a hagyományos könyvtári funkcionalitásnak megfelelően egyedi kutatói dokumentumigényeket szolgált ki, a itt a dokumentumok szöveges rétegei szövegkorpuszként vannak kezelve. Nyelvtechnológiai eszközök alkalmazásával történik a korpusz feltárása és széles értelemben vett szövegbányászata, többek között szakirodalmi hivatkozások és különböző névkifejezések kigyűjtése. A projekt keretében megtörténik mind a szöveg, mind az esetleges szöveghibák javítása, mind a dokumentumok leíró adatainak gazdagítása (például a tudományterület automatikus meghatározása). A projekt célkitűzése a repozitóriumi szolgáltatások és adatminőség javítása, lehetővé téve értéknövelt szolgáltatások fejlesztését a kutatói közösség számára.

A magyar nyelv digitális fenntarthatóságának támogatása

Gábor Prószéky, Tamás Váradi — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A Nyelvtudományi Kutatóközpont projektje az MTA alapító küldetését követi, hogy anyanyelvünk a digitális térben is méltó szerepet kapjon. A nemzetközi kutatások leginkább az angolra összpontosítanak, kisebb figyelmet szentelve a magyarhoz hasonló kisebb nyelveknek. A jelen munkálatok a magyar nyelv digitális támogatására fókuszálnak, különös tekintettel a normatív magyarra és a rokon nyelvekre. (1) A Magyar Nemzeti Szövegtár a nyelvi kutatásokban kiemelkedően használt, több mint egymilliárd szavas korpusz, melyet hat stílusréteg és öt regionális nyelvváltozat alkot. A korpuszt elsősorban a magyar nyelvre vonatkozó korpuszalapú és korpuszvezérelt nyelvészeti kutatások támogatására használják, nemcsak a nyelvészeti kutatásokban, hanem a bölcsészet- és társadalomtudományok számos területén. Az új lehetőségek, mint például az újabb, jobb minőségű nyelvi elemzők, vagy a nyelvi modellek előállításához szükséges nagyméretű adatbázisok azonban szükségessé tették a korpusz bővítését és fejlesztését. (2) A helyesírás szabályozása a nyelvi norma kulcsfontosságú eleme, és a digitális térben egyre fontosabbá válik. Az MTA által támogatott Helyesírási tanácsadó portál ezt a szükségletet korszerű technológiával elégíti ki, azonban felújításra szorul a szoftverplatform, a módszertan és az ügyfélközpontúság terén. terén. (3) A magyar nyelv nagyszótárához tartozó több mint négymillió cédulából álló gyűjtemény az 19. század végén keletkezett. A cédulák rendezése és digitalizálása folyamatban van, és bár közel húsz éve megkezdődött a legépelése, teljeskörű digitális használatához még további fejlesztések szükségesek. (4) A magyar nyelv rokon nyelvei, a hanti és manysi digitális jelenlétének támogatása érdekében szükség van egy elemzett digitális korpusz létrehozására, melynek alapját írott, modern szövegek képezik. Ezek lehetőséget adnak az obi-ugor nyelvek jelenlegi állapotának dokumentálására és megőrzésére. Összegezve: ezek a kutatások hozzájárulnak a magyar nyelv digitális térben való fejlődéséhez, valamint a nyelvi kutatások széles skáláját fedik le a normatív nyelvtől a helyesírásig és a rokon nyelvekig.

Álhírek, áltudományos nézetek nyelvészeti azonosítása

Enikő Németh T. — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A tanulmány célja az MTA Tudomány a Magyar Nyelvért Nemzeti Programja IV. alprogramjának, az Álhírek, áltudományos nézetek nyelvészeti azonosítása c. projektnek a bemutatása. A projekt 2022. december 1-jén indult és 2026. november 30-ig tart. Az alprogramot megvalósító kutatócsoport, az MTA-SZTE-DE Elméleti Nyelvészeti és Informatikai Kutatócsoport három fő célt tűzött maga elé: 1. Az álhírek és az áltudományos szövegek vizsgálatának tudományelméleti megalapozása. 2. Az egészségügy tématerületére tartozó álhírek és áltudományos szövegek nyelvi jegyeinek és nyelvhasználati stratégiáinak megállapítása. 3. Az egészségügy tématerületére tartozó álhírek és áltudományos szövegek automatikus azonosítása: (i) Androidos és iOS telefonos alkalmazás és (ii) böngészőbővítmény fejlesztése. A kutatás egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyetlen koherens projektben viszi végig a tudományelméleti megalapozástól a nyelvtudományi alapkutatáson át az informatikai fejlesztéseken keresztül a közvetlen társadalmi hasznosíthatóságig vezető folyamatot. Az eredmények jelentősen hozzájárulhatnak az áltudományos kommunikáció leleplezéséhez és a tudomány-kommunikáció radikális reformjához.

Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal

Attila Türk — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A korai magyar történelem forrásszegény kutatási terület. Így a régészet, mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág, kiemelkedő jelentőséggel bír. Fontos hangsúlyozni, hogy a tárgyi hagyaték esetében a kutatási módszerek terén is jelentős bővüléssel számolhatunk, elsősorban a nagy lendülettel megindult bioarcheológiai vizsgálatoknak köszönhetően. Az utóbbi évek legjelentősebb magyar őstörténeti eredményei régészetileg az etelközi szállásokkal azonosított Szubbotci-típusú lelőhelyek kimutatása volt a Dnyeper mentén, majd számuk robbanásszerű növekedése a Dnyeszter folyó vidékén. A Dnyeper középső szakaszán ma már tucatnyi lelőhely sorolható az etelközi szállásokhoz és számos szórványlelet. Itt jól tükröződnek a szomszédos, elsősorban az északi, szláv nyelvű népekkel, valamint a krími-bizánci kultúrkörrel létrejött kapcsolatok. A leletanyag időrendje mellett annak jellege is kifejezetten összhangot mutat a magyarok 9. századi elődeiről a muszlim forrásokból megismert képpel. Keletebbre továbbra is a szamarai Volga-könyök és a Dél-Urál tágabb térsége az a régió, amely a magyar etnogenezis vonatkozásában a legtöbb kapcsolattal bír. A Dnyeper és a Volga között az utóbbi évtized(ek) intenzív ásatásai ellenére sem tudunk több magyar jellegű, vagy Volga-Urál vidéki eredetű leletet felmutatni, így ezt az „űrt” ma már nem tekinthetjük véletlennek vagy kutatási hiányosságnak. A magyarság elődeinek régészetileg legkorábban megfogható nyomát továbbra is az Urál hegységtől keletre, az Urálontúl régió keleti szomszédságában feltételezzük, de ma már úgy véljük, hogy az ótörök nyelvi kapcsolatok már itt megkezdődhettek. A Tobol-Irtis-Isim vidékén, az obi-ugorok elődeinek déli-délnyugati szomszédságában élő korai magyarok (egy csoportja) a 6. század közepén, vagy – amint az ma még inkább alátámaszthatónak tűnik – a 9. század legelején nyugati irányba mozdult el. Ez a közösség rövid időn belül megjelent a Volga bal partján, és szállásterülete kiterjedt Volgai Bolgária határáig. Ezt követően egyik részük a Volga–Káma régióban maradt, míg másik csoportjuk még a 830-as évek előtt nyugat felé vándorolt és a Fekete-tenger északi előterében telepedett meg. A Volga vidéki levédiai szállásterületről Etelközbe költöztek, mely utóbbit a Szubbotci-típusú lelőhelyek elterjedése rajzol ki. A Volgától a Dnyeper–Dnyeszter vidékére történő áttelepedésre csak a volgai nomád átkeléseket 300 évig sikeresen blokkoló Kazár Kaganátus egyetértésével és velük szövetségben, feltehetően a kazárok politikai érdekei mentén kerülhetett sor. A 890-es évek és a 10. század eleje között ezen régészeti lelethorizont jellemző tárgytípusai eltűntek a Fekete-tenger északi előterében, ugyanakkor felbukkantak egyrészt keleten a Volga-vidéken, másrészt a Kárpát-medencében, ahol továbbfejlődésük figyelhető meg.

A korai török–magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről

Klára Sándor — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A 11. század előtti török–magyar kapcsolatok kutatásában az elmúlt száz évben konszenzus alakult ki a turkológián belül. Ide tartozik például, hogy a szavak több hullámban, több török nyelvből kerültek a magyarba; hogy a nyelvkontaktus több száz évig tartott; hogy a szavak többsége a Kazár Birodalomban került a magyarba. A kutatásnak mindvégig kiemelt szempontja volt a korai magyar történelem rekonstrukciója. Írásomban amellett érvelek, hogy a tradicionális nyelvszemlélettel nem lehet választ adni arra, melyik nép beszélte az átadó nyelvet, s arra sem, hány török nyelvvel érintkezett a kései ősmagyar nyelv: elképzelhető, hogy csak eggyel, s ez nem illeszthető az r-török–köztörök dichotómiába; az is lehetséges, hogy a kontaktus nagyon intenzív és mindössze néhány évtizedes volt. A nyelvtörténeti folyamatok jobb megértéséhez a történeti szociolingvisztika megközelítését javaslom, úgy vélem, ennek alkalmazásával a korábban általánosan elfogadott válaszokat újra kell gondolni.

Szláv–magyar nyelvi kölcsönhatás a honfoglalás előtt

András Zoltán — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A magyarok elődei a Kelet-európai-síkságon kerültek először kapcsolatba a szlávokkal (Kr. e. 9. század), mégpedig a keleti szlávok – a mai oroszok, ukránok, fehéroroszok – nyelvi elődeivel. Több kutató szerint a magyar nyelv honfoglalás előtti keleti szláv jövevényszavai közé tartoznak az olyan szavak, mint a tanya ’tanya’ (< óorosz tonja), a naszád ’egyfajta csónak’ (< óorosz nasadъ) és a halom (< óorosz xъlmъ). Többen ide sorolják a lengyel (< lengyen) népnevet, a szégye (< óorosz sěža) és varsa (< óorosz verša < *vьrša) halászati szakszavakat is. Formai kritériumok hiányában nehéz teljes bizonyossággal meghatározni, hogy ezek közül melyek származhatnak valamely régi keleti szláv dialektusból a honfoglalás előtti időkből, és melyek azok, amelyek a Kárpát-medencében talált szláv dialektusokból kerültek a magyarba már a honfoglalás után. A fenti és még néhány más, különböző szerzők által „oroszgyanúsnak” tartott régi szláv jövevényszavunk keleti szláv eredete lehetséges ugyan, de kétséget kizáróan nem bizponyítható. A legbiztosabbnak tűnő honfoglalás előtti keleti szláv kölcsönzés a lengyel (< lengyen) etnonima, amely a *lędjan(e) szláv törzsnévből származik, és ezt a szláv törzset Bíborbanszületett Konstantin is a Kárpátok előterébe helyezi, ami jól illeszkedik a magyarságnak a Kárpátokon át a Kárpát-medencébe tartó vándorlási útvonalához. Mivel azonban egyes adatok szerint az ószerbben is előfordult a Leđanin ’lengyel’ népnév, elképzelhető, hogy a magyarok nem a keleti szlávok őseivel való érintkezés során ismerkedtek meg e törzs nevével, hanem később, a Kárpát-medencében találkoztak vele, mivel a népnév ismert lehetett az itteni szláv lakosság körében is. Lényegében tehát minden kétséget kizáróan honfoglalás előtti keleti szláv jövevényszavunk nincs, a valamelyes valószínűséggel ide sorolható szavak száma is elenyésző a biztosan honfoglalás utáni szláv eredetű szavaink tömegéhez képest.

„Szeretném megkérni, hogy tudna-e abban segíteni...”

Szilvia Bátyi — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Egy új nyelvi környezetbe kerülve az akkulturációs folyamatoknak köszönhetően a nyelvi kifejezés a pragmatikai szinten is változik. Számos elméleti keret és empirikus kutatás létezik arra vonatkozóan, hogy milyen hatással van az L1 és kultúra az L2 pragmatikai szint fejlődésére, azonban elenyésző azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a nyelvkopás hatására bekövetkező pragmatikai változásokat vizsgálják. Jelen kutatás a hollandiai magyarok körében szóbeli diskurzus-kiegészítő feladattal vizsgálta a kérések pragmatikáját. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált célcsoport szignifikánsan több indirekt startégiát használt, mint a magyarországi kontrollcsoport, illetve a direkt stratégiákat külső módosítókkal tompították. A kis számú résztvevőn végzett vizsgálat feltárta, hogy a vizsgált csoport kérési stratégiáiban inkább a hollandokra, mint a magyarországi magyarokra hasonlít (Le Pair 2005).

Nemesi Attila László, A humor pragmatikai mechanizmusai

László Palágyi — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Schirm Anita, Diskurzusjelölők szövegeken innen és túl

Ildikó Bodnár — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Számunk szerzői

Szerkesztő MNy. — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

A ragadott : ragadt kettősség történetéhez

László Horváth — Wed, 20 Dec 2023 00:00:00 +0000

Elekfi Lászlónak az a tanulmánya (1998), amelyet saját alaktani gyűjteménye alapján készített, számos más megfigyeléssel együtt azt a jelenséget is tudatosítja olvasóiban, hogy az eltérő toldalékváltozatok közötti funkciómegoszlás bizonyos igék múlt idejének egyes szám 3. személyében (és vele együtt a befejezett melléknévi igenévben) is megmutatkozhat. Ez a megállapítás késztette arra a jelen írás szerzőjét, hogy folyóiratcikkekben és egy nyelvtörténeti konferencia kötetében megjelent írásában elektronikus korpuszok segítségével diakrón vizsgálatnak vesse alá az efféle kettősségeket. Ennek a háromrészes kis vizsgálatsornak az utolsó darabja a mostani cikk. A szerző, akárcsak a két előző alkalommal (Horváth 2021, 2022), diakrón gyakorisági felméréssel tárja fel a funkciómegoszlás történetét, kiegészítve azt a jelentésárnyalatokat szemléltető példatárral.