Magyar Nyelv

Gregor Ferenc, A szlovák nyelv magyar elemei

Tamás Tölgyesi — 2024-10-15

Honti László, Magyar nyelvtörténeti írások

Jenő Kiss — 2024-10-15

Forgács Tamás szerk., Kresznerics Ferenc, Válogatott Köz-mondások

Vilmos Bárdosi — 2024-10-15

Számunk szerzői

Szerkesztő MNy. — 2024-10-15

A másodnyelvi kölcsönszavak fonetikai adaptációja a kárpátaljai magyar és ukrán nyelvváltozatokban

Erzsébet Bárány — 2024-10-15

A kölcsönszavak fonetikai változásainak a tanulmányozása fontos szegmensét képezi a kontaktusnyelvészetnek. Különösen nagy jelentősége van a hangtani kérdések tanulmányozásának azokban az esetekben, amikor egymással rokonságot nem mutató nyelvek közötti kapcsolatról, s az e kapcsolatok nyomán meghonosodott kölcsönszavakról kívánunk szót ejteni. Ilyen jellegű kapcsolatról kell beszélnünk a szláv nyelvcsaládba tartozó ukrán/orosz és a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv esetében is. Az ukrán, az orosz és a magyar nyelv hangrendszeri eltérései kiváló lehetőséget adnak arra, hogy a kölcsönszavak meghonosodásuk során jellegzetes hangtani módosulásokon menjenek keresztül, legyen szó akár az ukránban és az oroszban meghonosodott hungarizmusokról, akár a magyar nyelvbe átkerült ukrán és orosz lexikai elemekről. Jelen munkában a kárpátaljai és más nyugat-ukrajnai ukrán nyelvű szépirodalmi művekben előforduló magyar kölcsönszavak, illetve a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban meghonosodott orosz és ukrán kölcsönszavak meghonosodása során végbemenő hangtani változások főbb sajátosságait próbáljuk meg vázlatosan összefoglalni.

Újabb jubileum a Magyar Nyelv szerkesztőségében

Jenő Kiss — 2024-10-15

A Magyar Nyelv színvonalának garantálói elsősorban szerkesztői voltak. Elődje, Benkő Loránd tanítványaként jelenleg Juhász Dezső folytatja ezt a hagyományt, s immár 40 éve végez eredményes, körültekintő szerkesztői munkát a folyóiratnál. Ez a jubileum ad okot a köszöntésre.

Kint vagyunk a szemétkosárból?

Enikő Németh T. — 2024-10-15

A tanulmány célja, hogy belepillantást nyújtson a magyar pragmatikai kutatások történetébe. A témaválasztást az motiválta, hogy a magyar pragmatikai kutatásoknak nemzetközi mércével nézve is született már annyi eredménye, hogy indokolt egy történeti számbavétel. A tanulmány főcíme, a Kint vagyunk a szemétkosárból? arra a hírhedt metaforára utal, amely szerint a pragmatika a szemantika szemétkosara. Egy szemétkosár-metafora nem túl nagy presztízst biztosít annak a diszciplínának, amelyre alkalmazzák. A címben szereplő kissé provokatív kérdés arra vár választ, hogy továbbra is vonatkoztatható-e a szemétkosár-metafora a pragmatika területére. A tanulmány a hazai pragmatikai kutatások történetének rövid áttekintésével igennel válaszol a kérdésre: kint vagyunk a szemétkosárból. Az elért eredmények fényében a pragmatika kikecmergett a szemétkosárból és a szemantika, továbbá más nyelvészeti diszciplínák egyenrangú társává vált.

A faux pas (társalgási baklövés) jelenség pragmatikai értelmezési és felismerési lehetőségei az explicit nyelvi megformálás függvényében

Regina Mezőlaki — 2024-10-15

A faux pas (Stone et al. 1998; Varga et al. 2008; Gál 2016) kellemetlen következményekkel járó társalgási baklövés, amit a kommunikátor hamis vélekedése alapján, sértő szándék nélkül követ el. A baklövés elkövetésének a felismerése összetett kognitív folyamatokat igényel, így mind maga a nyelvi jelenség, mind pedig annak megértése izgalmas kutatási területet biztosít a pszichológia és a pragmatika határterületeinek. Jelen tanulmányban azt mutatjuk be, hogy mit adhat ezen kérdéskör megvizsgálásához a szocio- és kognitív pragmatika eszköztára. Az empirikus adatokon végzett elemzés során a homlokzat, homlokzatóvás (Goffman [1955] 2008), a racionalitási és interperszonális elvek (Nemesi 2016) és a relevanciaelméleti keret (Sperber–Wilson [1986] 1995; Ivaskó 2000; 2005) fogalomkészleteivel dolgoztunk. Kutatásunk eredménye alapján elmondható, hogy a szocio- és kognitív pragmatikai szempontú vizsgálódások segítik a faux pas ernyőfogalomhoz kapcsolódó nyelvi jelenségek differenciálását, illetve a faux pas jelenség felismerésének és értelmezésének hátterében álló következtetési és metapragmatikai folyamatok alaposabb megismerését.

A tanulói beszéd fatikus funkciójú nyelvi elemei az osztálytermi diskurzusban

Anikó Asztalos — 2024-10-15

A tanulmány témája a fatikus funkciójú nyelvi elemek vizsgálata a tanulói beszédben. A fatikus funkció a nyelv elsődleges funkciójaként az osztálytermi diskurzusban támogatja a tanár és a diákok közötti kapcsolat létrehozását, fenntartását és lezárását, tükrözi az interperszonális kapcsolat jellegét. A bemutatott kutatás célja a tanulók beszédfordulóiban megjelenő verbális fatikus funkciójú elemek típusainak a megfigyelése. A tanulmány 12 magyar nyelvi tanóra videós anyagának annotálása és szegmentálása alapján mutatja be az osztálytermi diskurzus jellemzőit, emellett differenciálja a fatikus funkciójú nyelvi elemek fajtáit a tanulók beszédében. A nyelvi példák alátámasztják, hogy diákok csak korlátozottan veszik fel a kapcsolatot a tanárral és egymással is, valamint a fatikus funkciójú nyelvi elemek megjelenésében több olyan jellemző van, amely a tanulói beszéd sajátosságaihoz sorolható. Az osztálytermi diskurzus működésének feltárásával a kezdő és a gyakorló pedagógusok is jobban felismerhetik azt, hogy milyen hatást gyakorolnak a saját beszédükkel a tanulók beszédére.

Azt/úgy/olyat hallottam: magyar demonstratívumok grammatikalizálódása endorfikus használatokban

Péter Szűcs — 2024-10-15

A dolgozat három magyar mutató névmástípust (határozószói, főnévi, melléknévi) vizsgál meg diskurzusdeiktikus és utalószavas előfordulásokban grammatikalizálódási szempontból. Diessel (1999) és König (2020) szempontrendszerét felhasználva a használati és formai tulajdonságaikat áttekintve és az így nyert adatokat értelmezve megállapítható, hogy eme endoforikus használatok különböző mértékben grammatikalizálódottnak tekinthetőek, de egyik előfordulás sem tekinthető a grammatikalizációs kontinuum végén lévő, teljesen jelentés nélküli, kizárólag funkcionális használatnak. A tanulmányban külön figyelmet kap a deiktikus jegy, mely az eltérő szerkezetekben különböző módon értelmeződik (diskurzus térben való figyelemirányítás, kognitív prominencia). Ez a megközelítés lehetővé teszi a grammatikalizáció és azon belül különösen deiktikus jegy szerkezeti és kognitív aspektusainak együttes vizsgálatát, és így mélyebb megértést nyújt azok használati körülményeiről és jelentéstartalmáról.

Megjegyzések a hvárezmiek neveihez a középkori Eurázsiában. A magyar káliz szó és ami körülötte van

Toru Senga — 2024-10-15

Hvárezm és a hvárezmiek jelölésére szolgáló nevek között volt valaha egy *χwālis névforma, amely egy bizonyos iráni nyelvet beszélők körében volt használatban, és legkésőbb a 6. század közepétől mutatható ki. A török ajkúak – többek között a kazárok és a besenyők – ezt a szóalakot a mássalhangzó-torlódás feloldásával *qālïs alakban adaptálták, emellett egy *quwālïs variáns is keletkezhetett. A 9. században a magyarul beszélők, akik Kazária szomszédságában éltek, átvették a *qālïs szót, mégpedig a káli̮s/kȧli̮s (˃ káliz) hangalakban, amely egy 1111. évi oklevélben a caliz betűképpel van rögzítve. A kazárokkal, illetve a besenyőkkel kapcsolatban az arab írók által említett ḫaliṣ, illetve a ḫuwāliṣ, valamint a bizánci forrásokban előforduló Χαλίσ(ιοι), illetve Χουάληϛ a tör. qālïs-nak, illetve *quwālïs-nak felel meg. A keleti szláv nyelv a *χwālis névformát vette át, amiből a Хвалис alak keletkezett. Az elnevezés nem magát Hvarezmet, hanem elsősorban a Kaszpi-tenger északi partjain letelepedett hvarezmieket jelölte. A hvarezmiek tevékenységei – főként a távolsági kereskedelem területén – nem korlátozódtak Kelet-Közép-Európára, hanem egészen Kínáig terjedtek. A 8. század közepén nevük kínai jelölései iráni (feltehetően szogd) formákat tükröznek, de létezik a Guoli 過利 (˂ *qālïs) török alak is.

Világi szerencse, változó velence

Tamás Forgács — 2024-10-15

Régibb szólásgyűjteményeinkből több olyan szólásmondás adatolható, amelyekben a szerencse szó a vele hangalakilag összecsengő velence komponenssel együtt szerepel. Ezek mindegyike a szerencse forgandóságára vonatkozik. A kifejezések legkorábbi előfordulásaiban a velence összetevő kisbetűs, később azonban többnyire a tulajdonnévi Velence szóalakot találjuk bennük. Mindebből következően Csefkó Gyula azt feltételezi, hogy a kifejezések velence komponense valójában köznév, jelentése pedig ʼkörhintaʼ, mert a régi körhintákon számos Velencét felidéző motívum volt látható. Ennek a magyarázatnak ugyanakkor komoly gyengéje, hogy velence szavunknak sehonnan sem adatolható ʼkörhintaʼ értelme. Magyarázatot kínál azonban az idézett szólások képi hátterét illetően az, hogy köznévi velence szavunk egyféle textilanyagnak is a neve volt, ebből pedig másodlagosan kialakulhatott a lexéma ʼszélzászló, szélvitorlaʼ jelentése, amely ide-oda fordulván tökéletesen alkalmas a szerencse forgandóságának szemléltetésére.

További adalékok a csörc ~ csörsz szóhoz

Dániel Németh — 2024-10-15

Emlékezés Szily Kálmánra

Jenő Kiss — 2024-10-15

Nyelvi adatok a madéfalvi veszedelem után megszervezett Bűnfenyítő Bizottság tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

Helén Pál — 2024-10-15

A dolgozat az 1764-es madéfalvi veszedelem után felállított Bűnfenyítő Bizottság jegyzőkönyvének nyelvével foglalkozik. A magyar nyelvű jegyzőkönyv nyelvén minden bizonnyal a leíró, Michael Conrad von Heidendorf nyelvváltozata is nyomott hagyott, de a dolgozatban elsősorban a kihallgatott székelyek nyelvét tanulmányoztam. Bemutattam a Bűnfenyítő Bizottság jegyzőkönyvét, majd a kihallgatások szövegének lejegyzőjét, elsősorban magyar nyelvtudása és a lejegyzés körülményeinek szempontjából. A jegyzőkönyv szövegében helyneveket, frazeologizmusokat és megszólításformákat is megörökítettek, emellett alaki, jelentésbeli és valódi tájszavakat is. Ezek egy részét megtalálhatjuk a bukovinai székelyek nyelvét ismertető kiadványokban, de akadnak olyanok is, amelyekre csak a moldvai magyarok nyelvében találtam példát. A nyelvi adatokat hangtani, alaktani és mondattani szempontból is megvizsgáltam, és a bemutatásukhoz adatokat gyűjtöttem a bukovinai székely nyelvjárási szövegekből. Mivel a jegyzőkönyvben azt is megörökítették, hogy kitől jegyezték le az adott vallomást, és az illető mely faluból származott, ezért a nyelvi adatokat a bukovinai székelyek nyelvén kívül az adott település nyelvjárásával is össze lehet hasonlítani.