Magyar Nyelv

Balázsi József Attila (1954–2024)

2024-12-17T00:49:38+00:00

Prószéky Gábor 70 éves

2024-12-17T00:55:49+00:00

Szíj Enikő 80 éves

2024-12-17T01:00:31+00:00

Horváth Katalin 80 éves

2024-12-17T01:06:13+00:00

Guttmann Miklós 80 éves

2024-12-17T01:13:19+00:00

A szerkesztőség írja

2024-12-17T01:18:55+00:00

Prószéky Gábor és a Számítógépes Nyelvészet 35 éve

2024-12-17T00:30:49+00:00

Prószéky Gábor 70. születésnapja alkalmából megvizsgálom 35 éve írt tankönyve, a Számítógépes Nyelvészet jelentőségét.

Magyar nyelvvel kapcsolatos narratívák nyelvi önéletrajzokban

2024-12-16T23:04:01+00:00

A tanulmány középpontjában idős, magyarországi német kétnyelvű beszélők narratív nyelvi önéletrajzaiban fellelhető, magyar nyelvvel kapcsolatos személyes eseménytörténetei állnak. A tanulmány tisztázza a nyelvi önéletrajz fogalmát, áttekinti a nyelvészeti és pszicholingvisztikai jellemzőit, és egy huszonkét interjúból álló nyelvi önéletrajz-korpusz tartalmi, formai és interakciós elemzése alapján összegzi a magyarországi német kétnyelvű beszélők magyar nyelvvel kapcsolatos pozitív és negatív narratív epizódjait. A talált narratívák választ adnak a tanulmány további kérdésfelvetésére, hogy a magyar nyelvet az 1940-es és 1950-es években második nyelvként elsajátított kétnyelvű beszélők milyen magyar nyelvvel kapcsolatos fentről lefelé, illetve lentről felfelé ható nyelvi ideológiával szembesültek személyes nyelvi eseménytörténeteik során, és ezen ideológia hogyan alakította a magyar nyelv elsajátításával kapcsolatos narratívájukat. Az elemzésből nyert információk metapragmatikai szempontból rendkívül fontosak, mert bár egy történelmi-politikai szempontból érzékeny témáról van szó, a beszélők nyelvi önéletrajzi narratívái a szubjektív nyelvi adatok és az egykori történelmi-politikai háttér együttes vizsgálata alapján válnak érthetővé, világossá és hitelessé.

A faux pas (társalgási baklövés) jelenség pragmatikai értelmezési és felismerési lehetőségei az explicit nyelvi megformálás függvényében

2024-12-16T23:21:01+00:00

A faux pas (Stone et al. 1998; Varga et al. 2008; Gál 2016) kellemetlen következményekkel járó társalgási baklövés, amit a kommunikátor hamis vélekedése alapján, sértő szándék nélkül követ el. A baklövés elkövetésének a felismerése összetett kognitív folyamatokat igényel, így mind maga a nyelvi jelenség, mind pedig annak megértése izgalmas kutatási területet biztosít a pszichológia és a pragmatika határterületeinek. Jelen tanulmányban azt mutatjuk be, hogy mit adhat ezen kérdéskör megvizsgálásához a szocio- és kognitív pragmatika eszköztára. Az empirikus adatokon végzett elemzés során a homlokzat, homlokzatóvás (Goffman [1955] 2008), a racionalitási és interperszonális elvek (Nemesi 2016) és a relevanciaelméleti keret (Sperber–Wilson [1986] 1995; Ivaskó 2000; 2005) fogalomkészleteivel dolgoztunk. Kutatásunk eredménye alapján elmondható, hogy a szocio- és kognitív pragmatikai szempontú vizsgálódások segítik a faux pas ernyőfogalomhoz kapcsolódó nyelvi jelenségek differenciálását, illetve a faux pas jelenség felismerésének és értelmezésének hátterében álló következtetési és metapragmatikai folyamatok alaposabb megismerését.

Szemelvények a magyar esetrendszer terminológiájának történetéből

2024-12-16T23:34:37+00:00

Ebben a tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogyan alakult a magyar névszói esetnevek története: milyen előzményei voltak a magyar nyelvű esetterminológiának, és miért nincs ma egységesen használt, elfogadott magyar nyelvű terminológiája a magyar leíró grammatika e részének? Vizsgálatunkban a korai grammatikák, valamint a 19., a 20. és a 21. század legfontosabb tudományos grammatikáinak esetneveit tekintettük át a kognitív terminológia néhány alapvetésének segítségével.

Pozitív polaritású elemek a magyarban. A vagy és a többiek

2024-12-16T23:48:30+00:00

Tanulmányunk fókuszában a magyar nyelv diszjunkciót kifejező funkciószava, a vagy polaritás érzékenységének empirikus vizsgálata áll. A diszjunkciót kódoló elemek feltételezett pozitív polaritás érzékenységéről a korábbi kísérletes szakirodalom eredményei némileg ellentmondásos képet festenek mind a magyarban, mind számos más nyelvben. Elfogadhatósági kísérletünkben kimutatjuk, hogy míg a vagy-gyal azonos alosztályba sorolható két „klasszikus” pozitív polaritású elemtípus - az egy határozatlan névelővel bevezetett főnévi szintagmák és a határozatlan vala-névmások - valóban többé-kevésbé elfogadhatatlanok velük azonos tagmondatban álló mondattagadás logikai hatókörében, addig a vagy ugyanebben a környezetben inkább csak mérsékelten csökkent elfogadhatóságú. Ez az eredmény a pozitív polaritás érzékenység jelentős heterogenitására utal, mely mögött akár az egyes elemek polaritás érzékenységének kiváltó okai közötti lényegi eltérések is húzódhatnak.

Megjegyzések a hvárezmiek neveihez a középkori Eurázsiában. A magyar káliz szó és ami körülötte van

2024-12-16T23:57:42+00:00

Hvárezm és a hvárezmiek jelölésére szolgáló nevek között volt valaha egy *χwālis névforma, amely egy bizonyos iráni nyelvet beszélők körében volt használatban, és legkésőbb a 6. század közepétől mutatható ki. A török ajkúak – többek között a kazárok és a besenyők – ezt a szóalakot a mássalhangzó-torlódás feloldásával *qālïs alakban adaptálták, emellett egy *quwālïs variáns is keletkezhetett. A 9. században a magyarul beszélők, akik Kazária szomszédságában éltek, átvették a *qālïs szót, mégpedig a káli̮s/kȧli̮s (˃ káliz) hangalakban, amely egy 1111. évi oklevélben a caliz betűképpel van rögzítve. A kazárokkal, illetve a besenyőkkel kapcsolatban az arab írók által említett ḫaliṣ, illetve a ḫuwāliṣ, valamint a bizánci forrásokban előforduló Χαλίσ(ιοι), illetve Χουάληϛ a tör. qālïs-nak, illetve *quwālïs-nak felel meg. A keleti szláv nyelv a *χwālis névformát vette át, amiből a Хвалис alak keletkezett. Az elnevezés nem magát Hvarezmet, hanem elsősorban a Kaszpi-tenger északi partjain letelepedett hvarezmieket jelölte. A hvarezmiek tevékenységei – főként a távolsági kereskedelem területén – nem korlátozódtak Kelet-Közép-Európára, hanem egészen Kínáig terjedtek. A 8. század közepén nevük kínai jelölései iráni (feltehetően szogd) formákat tükröznek, de létezik a Guoli 過利 (˂ *qālïs) török alak is.

A part mályát turbikálja

2024-12-17T00:06:50+00:00

Számos régi szólásgyűjteményünkben és szótárunkban előfordul egy Pázmánytól eredeztethető kifejezés (a part mallyát turbikálja) vagy annak valamely alakváltozata. A variánsokban mind a főnévi rész (mallyát ~ mályát ~ malját ~ majját), mind az igei komponens (turbikál ~ turbokol) vonatkozásában van ingadozás, s a szerkesztők nem adják meg a fordulat értelmét sem. A tanulmányban az összetevők jelentésének felderítésével sikerült feltárni a szókapcsolat értelmét. Eszerint aki a part mallyát / maját turbikálja, az nem pusztán a sekély vízben igyekszik tapogatva halászni, hanem a mély vízben a part menti üregeket is felzavarva igyekszik a halakat a hálóba terelni és megfogni. Mivel itt átvitt értelemről van szó, a fordulat valódi értelme az, hogy valaki nem pusztán felületesen végzi munkáját, hanem igazán alaposan. További kérdés azonban, hogy valódi, mások által is használt szólással állunk-e szemben, vagy pedig csak Pázmány egyéni alkotásával. A szerző inkább ez utóbbira hajlik, annak ellenére, hogy a 19. században számos frazeológiai gyűjtemény felveszi a szólások közé, ám egyelőre csak Pázmány Öt levél című munkájából és ezekből a későbbi gyűjteményekből sikerült adatolni.

Kósza

2024-08-12T21:26:21+00:00

Számunk szerzői

2024-12-17T01:23:51+00:00

Nyelvelmélet és diakrónia 5. Egy sorozat utolsó darabja

2024-12-17T00:37:34+00:00

Dudás Előd, Nemeski kincs

2024-09-19T12:07:06+00:00

Az Új magyar nyelvjárási atlasz projekt szociolingvisztikai interjúiról

2024-12-17T00:21:28+00:00

A dolgozat az Új magyar nyelvjárási atlasz projekt Magyarországon rögzített szociolingvisztikai interjúival foglalkozik. Egy hároméves kutatás részeként a szerző a teljes hazai minta tizenhárom szociolingvisztikai jellegű kérdésre adott válaszát elemezte. Ehhez előbb részletesen megvizsgálta a hangarchívumot, hogy a munkatervhez képest miként valósult meg a gyűjtés, azaz mely kutatópontokon hány és milyen hátterű adatközlővel készült értékelhető interjú. A válogatás és a feldolgozás révén a cikk a projekt 2012-es lezárulása óta elsőként közli a minta részleteit, kitérve annak terület, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti rétegzettségére is. Az egyes adatközlőknek az említett kutatásban vizsgált kérdésekre adott válaszait egy hatalmas terjedelmű, egyelőre nem hozzáférhető táblázat tartalmazza – összesen 77 kutatópont 600 adatközlőjének adatait és válaszait. Ahhoz, hogy az ÚMNyA. hangarchívuma (nem csupán az eddig feldolgozott interjúk anyaga) valóban hasznosíthatóvá váljon, a tanulmány egy nyilvánosan hozzáférhető, könnyen kezelhető és különféle szempontok alapján kereshető adatbázis létrehozásának a szükségességét hangsúlyozza.