Magyar Nyelv

A Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv 1905 és 1925 közötti történetéhez

2024-05-08T18:55:33+00:00

A tanulmányban a szerző korabeli dokumentumok alapján szól hozzá a címben jelzett témakörhöz. Megállapítja, hogy sem a Magyar Tudományos Akadémia, sem a Magyar Nyelvőr nem játszott szerepet a Magyar Nyelv 1905-ös megindításában. A Magyar Nyelv című folyóiratot a Magyar Nyelvtudományi Társaság alapította saját folyóirataként. A Magyar Tudományos Akadémia csak 1925-től segítette megjelentetését.

Szólásmagyarázatok a kemence tájékáról

2024-05-08T18:40:18+00:00

A tanulmány számos a kemence komponenssel alakult szólást és közmondást mutat be. Egyik fő célja, hogy bizonyítsa, hogy O. Nagy megesküdt a kemencesuttonnyal formában adatolt szólása nagy valószínűséggel tévedésen alapul, valójában a megesküdt a kemence a suttonnyal forma lehetett a helyes. Ebből fakadóan a kifejezés értelme sem az, hogy ʼotthon ül, lebzselʼ, hanem hogy ʼ<összeillő emberek> szövetségre lépnek egymássalʼ. Az összeillés forrása lehet a hasonló anyagi helyzet, a hasonló természet is, a szövetség pedig lehet házasság férfi és nő között, de szövetkezés valamely cél elérésére vagy barátság is. – A dolgozat további része a sutba vág/dob szólások eredete mellett a mára már kihalt ártatlan, mint a pemet a kemencétől, illetve ártatlan, mint a kerék a kemencétől szóláshasonlatokat igyekszik magyarázni, valamint amellett érvel, hogy a Kemence (nem) Velence szólás két főnévi komponense lehet ugyan tulajdonnév is, mint O. Nagy gondolja, de az sem zárható ki, hogy eredetileg akár mindkét összetevő köznév is lehetett.

Szeplöncés tájszavunk alak- és jelentéstörténetéhez

2024-05-08T18:50:01+00:00

A Magyar Nyelvtudományi Társaság 2023. évet záró közgyűlése

2024-05-08T19:14:30+00:00

Hollós Attila (1933–2023)

2024-05-08T19:19:55+00:00

Grétsy László (1932–2024)

2024-05-08T19:25:26+00:00

Fülöp Lajos (1932–2024)

2024-05-08T19:30:01+00:00

Rozgonyiné Molnár Emma 90 éves

2024-05-08T19:34:41+00:00

Missilisek Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya levelezéséből

2024-05-08T19:39:33+00:00

Gyuris Beáta szerk., Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXV. Tanulmányok a jelentéstan köréből

2024-05-08T19:01:55+00:00

Imrényi, András – Mazziotta, Nicolas szerk., Chapters of Dependency Grammar. A historical survey from Antiquity to Tesnière

2024-05-08T19:06:50+00:00

Számunk szerzői

2024-05-08T19:45:00+00:00

A Leuveni kódex és az Ómagyar Mária-siralom sorsa a 20. században

2024-05-07T21:29:04+00:00

Az első magyar verset a 13. századi Leuveni kódex őrizte meg, melynek története szorosan összefonódik a Leuveni Egyetem könyvtárának 20. századi sorsával. Ezt a könyvtárat 1914 nyarán a német hadsereg felgyújtotta. A háborús károk jóvátételére 1922-ben könyvanyag került Németországból Belgiumba, ennek válogatása során fedezték fel az Ómagyar Mária-siralom szövegét. 1940-ben a Leuveni Egyetem könyvtárának teljes anyaga ismét megsemmisült, a Leuveni kódex azonban egy páncélszekrényben megmenekült a tűzvésztől, amint ezt Bárczi Géza 1947-ben kiderítette. Hazahozatalára végül 1982-ben került sor egy csereegyezmény keretében. Azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Az Ómagyar Mária-siralom scriptoráról – avagy következtetések egy „biografikus tárgy” nyomán

2024-05-07T21:43:59+00:00

A tanulmány a Leuveni kódex felfedezésének centenáriuma alkalmából az Ómagyar Mária-siralom kezének scriptori arcképét kísérli meg rekonstruálni, amennyire ez hét évszázad távolából lehetséges.Megállapításai azon a tudós szövegkritikai kiadáson alapulnak, amelyet Vizkelety András készített 2004-ben.

Az Ómagyar Mária-siralom és ami körülötte lehetett

2024-05-07T21:57:07+00:00

A jelen előadás középpontjában az a kérdés áll, hogy az Ómagyar Márai-siralommal való foglalkozás milyen szerepet tölt be Pais Dezső életművében. A válaszhoz a kiindulópontot azok az órák jelentik, amelyeket Pais tanár úr az első magyar vers nyelvtörténeti elemzésének szentelt, s amelyeket e sorok írója 1968-tól hat féléven át hallgatott. Kiderül ezekből, hogy a Mária-siralom tanulmányozása folyamatos szál Pais Dezső tanári tevékenységében; ilyen témájú írásai mind ebből táplálkoznak. Az előadás képet ad az órák szelleméről is, amelynek meghatározó eleme volt a gondolkodás szabadsága, a tények tisztelete és a lehetőségek árnyalt számbavétele. Külön szálként jelenik meg annak a bemutatása, hogy a Mária-siralomnak Horváth Jánostól (1923) és Pais Dezsőtől (1937) származó értelmezése összefügg egymással; ennek hátterében baráti beszélgetéseik állnak. Egy újabb szál az archaikus népi imádságok világa, melyeket Erdélyi Zsuzsanna fedezett fel 1968-ban, s melyek egyes elemeiben Pais Dezső az Ómagyar Mária-siralom fordulatait ismerte fel. Ezek fennmaradását a szóbeliségben való hagyományozódás tette lehetővé.

Virágnak virága

2024-05-07T22:07:17+00:00

A tanulmány az Ómagyar Mária-siralom költői utóéletét, hatását tárja fel a szövegalkotási stratégiák mentén. Ezek a stratégiák a nyelven belüli fordítástól az átköltéseken, empatikus hódolatokon, parafrázisokon, továbbírásokon és a montázsszövegként való újrahasznosításon át egészen a parodisztikus vagy regiszterváltó áthangolásokig terjednek. Az Ómagyar Mária-siralom költői kontextualizálása is meglehetősen sokféle: a filológiai rekonstrukció illúziója éppoly fontos lehet, mint például a devóciós dráma vagy a planctus műfaja felőli megközelítés. Számos intermediális, határsértő kísérlet is született, a vers belépett a képzőművészet vagy a performace-művészet terébe is, de a neoavantgárd irodalom is kitermelte a maga variánsait. A költemény modern áthangolásai gyakorta a veszteségköltészet, a halállíra, illetve a traumapoézis kortárs eszköztárának köszönhetően válnak eleven szövegekké. A tanulmány többek között Weöres Sándor, Rákos Sándor, Áprily Lajos, Szkárosi Endre és Galántai György, Schein Gábor és Erdős Virág verseit elemzi.

Megjegyzések a hvárezmiek neveihez a középkori Eurázsiában

2024-05-07T23:22:39+00:00

Hvárezm és a hvárezmiek jelölésére szolgáló nevek között volt valaha egy *χwālis névforma, amely egy bizonyos iráni nyelvet beszélők körében volt használatban, és legkésőbb a 6. század közepétől mutatható ki. A török ajkúak – többek között a kazárok és a besenyők – ezt a szóalakot a mássalhangzó-torlódás feloldásával *qālïs alakban adaptálták, emellett egy *quwālïs variáns is keletkezhetett. A 9. században a magyarul beszélők, akik Kazária szomszédságában éltek, átvették a *qālïs szót, mégpedig a káli̮s/kȧli̮s (˃ káliz) hangalakban, amely egy 1111. évi oklevélben a caliz betűképpel van rögzítve. A kazárokkal, illetve a besenyőkkel kapcsolatban az arab írók által említett ḫaliṣ, illetve a ḫuwāliṣ, valamint a bizánci forrásokban előforduló Χαλίσ(ιοι), illetve Χουάληϛ a tör. qālïs-nak, illetve *quwālïs-nak felel meg. A keleti szláv nyelv a *χwālis névformát vette át, amiből a Хвалис alak keletkezett. Az elnevezés nem magát Hvarezmet, hanem elsősorban a Kaszpi-tenger északi partjain letelepedett hvarezmieket jelölte. A hvarezmiek tevékenységei – főként a távolsági kereskedelem területén – nem korlátozódtak Kelet-Közép-Európára, hanem egészen Kínáig terjedtek. A 8. század közepén nevük kínai jelölései iráni (feltehetően szogd) formákat tükröznek, de létezik a Guoli 過利 (˂ *qālïs) török alak is. A caliz

Kettős tagadás a nagybörzsönyi német nyelvjárásban

2024-05-08T18:26:07+00:00

Tanulmányunkban a tagadás nyelvi kifejezésmódjait vizsgáljuk a nagybörzsönyi német nyelvjárásban. Először az egyszerű tagadás formáit elemezzük, majd az ún. kettős tagadás nyelvjárási megjelenési formáit. A kettős tagadás esetünkben azt jelenti, hogy több tagadószó is előfordulhat egy mondaton belül, de ezek nem oltják ki egymás jelentését, hanem éppenhogy erősítik egymást. Ezt a nyelvi formát a német nyelvjárások ismerik és használják, és a német nyelvtörténet számára sem idegen a kettős tagadás jelensége. A magyar nyelvben is előfordul ez a jelenség. Ebből akár következhetne az is, hogy a nagybörzsönyi nyelvjárásba magyar hatásra került, de mivel más nyelvtani, szintaktikai befolyás nem mutatható ki a magyar nyelv felől – csupán egyes szavak kerültek át jövevényszóként a nyelvjárásba –, nem gondoljuk, hogy erről lenne szó. A tanulmány második felében a tagadó szerkezetek mondattani elemzését vázoljuk, különös tekintettel a kettős tagadás lehetőségére, azaz hogyan lehetséges egyszeres tagadásként értelmezni a több tagadó elemet tartalmazó szerkezeteket. Kitérünk a tagadószó különböző mondattani pozícióira is, amelynek okait a német nyelvtörténet korábbi szakaszaiban is érdemes keresni. Ezenkívül röviden bemutatjuk a mondattagadás legfontosabb jellemzőit a magyarban mint kontaktusnyelvben, rávilágítva a szerkezeti hasonlóságokra és eltérésekre is.