Betörők és rablók az úriszék előtt

Absztrakt

A lopás, valamely dolognak a tulajdonos tudtán kívüli elvétele, mindenkor igen gyakori és sokrétű cselekmény volt. Éppen ilyen szerteágazó annak bírósági megítélése is. Nehéz volt elválasztani a bűnvádi eljárást és a polgári pert, hiszen gyakran a károsult egyúttal vádló is, akinek érdeke a kár megtéríttetése. E tanulmány arra vállalkozik, hogy a XVIII-XIX. század magyar társadalmának peremére szorult elkövetők pereinek, a fölöttük ítéletet mondó földesúri bíróságok döntéseinek bemutatásával rajzolja meg a kor vagyonbiztonságának helyzetét. Az ilyen ügyekben eljáró bírói forma az úriszék nemcsak a földesúr, hanem az uradalmi alattvalók tulajdonát is védte. Ezért mindenkinek kötelessége volt a tolvajt üldözni vagy az üldözéshez segítséget nyújtani. A nagykárolyi úriszék pl. öt lakost „árestált be”, mivel a tolvajt elszalasztották és nem üldözték.