Jogelméleti Szemle

Az országgyűlési határozatról – és a Házszabályról

Ádám Miklós Balássy — 2024-09-18

A tanulmány az országgyűlési határozatok és a házszabályok jogi természetével, történeti fejlődésével és jelenlegi helyzetével foglalkozik a magyar jogrendszerben. Kiemeli a házszabályok sajátos jogforrási státuszát, amely az országgyűlés autonómiájának és belső rendjének biztosítását szolgálja. Bemutatásra kerül a házszabályok alkotmányos szerepe és kapcsolata más jogforrásokkal. A házszabályok különös jogforrások normatív szabályokat állapítanak meg az országgyűlés működésére és tagjaira vonatkozóan, de nem érik el a törvényi jogforrási szintet. A tanulmány részletesen elemzi a házszabályok sui generis jellegét, amely alapján nem illeszthetők be a hagyományos jogforrási hierarchiába. Emellett kitér az országgyűlési határozatok különböző típusaira, azok extern és intern jellegére, valamint a házszabályok módosításának eljárási sajátosságaira.

Evolúciós hatások a jogelméletben: mediátor majmok, egyenlőségpárti patkányok és a morális ösztön szerepe a jogi szabályozásban

Samu Czabán — 2024-09-18

E tanulmány áttekinti a morálfilozófia, jogfilozófia és pszichológia közötti kapcsolatokat, különös tekintettel a morális érzelmek szerepére a döntéshozatalban. A morális érzelmek megkülönböztetik a Homo sapienst a Homo oeconomicustól. De mégis honnan jönnek ezek a jogi normarendszer hátterében is meghúzódó morális megérzések? Az itt bemutatott kutatások szerint ezek nemcsak társadalmi konstrukciók, hanem evolúciós múltunkhoz kötődő, belénk programozott erkölcsi intuíciók. E szemlélet szerint ugyanúgy, ahogy alapvető nyelvi ösztönnel jövünk a világra, rendelkezünk egy alapvető morális ösztönnel is. Ismétlődő szelekciós kihívásokra, mint például egy csoporton belüli osztozkodás vagy a potyautas magatartás büntetése, az élőlényekben morális viselkedéses hajlamok alakulnak ki. Ez a morális ösztön a tágabb állatvilágban gyökerezik, már a fejlett emlősökkel megjelenik a protomoralitás. A tanulmány bemutatja a morális ösztönök mellett szóló érveket, hogyan formálják azok a jog szerkezetét, illetve hogy mikor vezethetnek félre a morális heurisztikák. Az emberi és állati viselkedés hasonlóságai rávilágítanak a morális és jogi rendszerek közötti összefüggésekre, valamint az evolúciós pszichológia lehetséges magyarázataira a morális viselkedés és a jogi szabályozás kialakulásában.

Járulékosság a kora újkori zálogjogban

Balázs Viktor Rácz — 2024-09-18

A zálogjog járulékosságát a legutóbb behatóan, történeti kontextusban is vizsgáló Bodzási Balázs a magyar rendi magánjog zálogjogáról azt állapította meg, hogy az nem-járulékos konstrukció volt, sőt, mai fogalmaink szerint zálogjognak sem igazán nevezhető. Hasonló véleményen voltak korábban Ágoston Péter és Zalán Kornél jogtudósok is. Mivel azonban megállapításaik megfogalmazásakor e kutatók nem támaszkodtak a korszak levéltári anyagára, így például eredeti zálogszerződéseket vagy peres iratokat nem vizsgáltak, ezért a kérdés megnyugtató tisztázására szükségesnek látszik a Hármaskönyv és a 18-19. századi jogtudósok elméleti munkái mellett e források kutatásba való bevonása is. Tanulmányomban a 16-17. századi erdélyi levéltári anyagban végzett kutatómunkám alapján mutatom be következtetéseimet számos forrásrészlet segítségével. A vizsgálat keretéül az a Dieter Medicus német jogtudós által kidolgozott tipológia szolgál, amelyet Bodzási Balázs is átvett. E szerint a járulékosság megjelenési formái a jog létrejöttéhez kapcsolódó járulékosság, a jog terjedelméhez kapcsolódó járulékosság, a jogosulti legitimációhoz kapcsolódó járulékosság, a jogérvényesítéshez kapcsolódó járulékosság és a jog megszűnéséhez kapcsolódó járulékosság. Véleményem szerint az eddigi szakirodalmi konszenzussal ellentétben a rendi magánjog zálogjoga valójában járulékos jog volt, s a zálogjog sorsa annak keletkezése, fennállása és megszűnése tekintetében is elválaszthatatlan volt attól a követeléstől, amelynek biztosítására szolgált.

Szükségletek a kora újkori államelméletekben – A hatalom legitimációjának piramisa

Balázs Rigó — 2024-09-18

A korporációs (organikus állam) eszme középkori koncepciója a kora újkorban is tovább élt. A középkori antropomorf szemlélet csak a fizikai megjelenésre összpontosított, tehát az emberi test és az államszerkezet metaforája volt. Míg a humanista gondolkodásban az ember belső tulajdonságait az államéval párhuzamosan írták le, azaz mind az embernek, mind az államnak voltak szenvedélyei és szükségletei. Például az ember első számú szükséglete az életben maradás, ahogyan az államnak is túl kell élnie a háborúkat. Ezután következnek a gazdasági-demográfiai-intellektuális szükségletek, illetve egymás után. Bár a hasonlóság nyilvánvaló Abraham Maslow világszerte ismert művével (Motivation and Personality, New York, 1970), amely az ember végső boldogságával, legfőbb jólétével foglalkozik, számos kora újkori mű szintén leírja a szükségletpiramist, különösen az állam szükségleteivel kapcsolatban. Ezért vonok párhuzamot az ember és az állam szükségletei között, hogy a korszak politikai-filozófiai művein keresztül leírjam a jóléthez vezető útjukat.

Egy szerteágazó ösvény kiindulási pontjának nyomában: a nép-szerűség áldása és átka

Ferenc Semsei — 2024-09-18

Friedrich Naumann problémafelvetései a német szocializmussal kapcsolatban

Magdolna Gedeon — 2024-09-18

Friedrich Naumann a múlt század fordulóján, a Wilhelminizmus korszakában élt. Pályáját evangélikus lelkészként kezdte, majd politikai karriert futott be, de keresztény lelkülete végigkísérte életútján. Munkásságának elemzői „politikai nevelőnek” tartják, aki mindig a valós helyzetből kiindulva próbált útmutatást nyújtani a politikai élet résztvevőinek, így a német szociáldemokratáknak is. Írásai ezért érdekes kordokumentumoknak is tekinthetők, melyek gyakorlati szemszögből gyarapítják a korabeli Németország közéletéről való ismereteinket. Ez a tanulmány Naumann azon műveiről nyújt áttekintést, melyek a német szocializmus problémáit vetik fel, és a Marxizmus tanainak időtállóságát vizsgálják.

Az athéni törvényhozás – nomothesia – menete a Kr. e. IV. században

Dániel Seres — 2024-09-18

Jelen tanulmány célkitűzése kettős: egyrészt összegzését nyújtja az athéni törvényhozás – nomothesia – rekonstrukciója körül kialakult vitának, másrészt rögzíti az ókortudomány jelenleg elfogadott álláspontját, és így remélhetőleg új területeket nyit meg az összehasonlító jogtörténet magyar kutatói előtt.