Szükségletek a kora újkori államelméletekben – A hatalom legitimációjának piramisa

Absztrakt

A korporációs (organikus állam) eszme középkori koncepciója a kora újkorban is tovább élt. A középkori antropomorf szemlélet csak a fizikai megjelenésre összpontosított, tehát az emberi test és az államszerkezet metaforája volt. Míg a humanista gondolkodásban az ember belső tulajdonságait az államéval párhuzamosan írták le, azaz mind az embernek, mind az államnak voltak szenvedélyei és szükségletei. Például az ember első számú szükséglete az életben maradás, ahogyan az államnak is túl kell élnie a háborúkat. Ezután következnek a gazdasági-demográfiai-intellektuális szükségletek, illetve egymás után. Bár a hasonlóság nyilvánvaló Abraham Maslow világszerte ismert művével (Motivation and Personality, New York, 1970), amely az ember végső boldogságával, legfőbb jólétével foglalkozik, számos kora újkori mű szintén leírja a szükségletpiramist, különösen az állam szükségleteivel kapcsolatban. Ezért vonok párhuzamot az ember és az állam szükségletei között, hogy a korszak politikai-filozófiai művein keresztül leírjam a jóléthez vezető útjukat.