Evolúciós hatások a jogelméletben: mediátor majmok, egyenlőségpárti patkányok és a morális ösztön szerepe a jogi szabályozásban
DOI:
https://doi.org/10.59558/jesz.2024.3.22Kulcsszavak:
morális döntések, jog, morális ösztön, jogfilozófia, pszichológia, mulasztási torzítás, mediáció, evolúciós pszichológia, morális intuíciók, jogi normákAbsztrakt
E tanulmány áttekinti a morálfilozófia, jogfilozófia és pszichológia közötti kapcsolatokat, különös tekintettel a morális érzelmek szerepére a döntéshozatalban. A morális érzelmek megkülönböztetik a Homo sapienst a Homo oeconomicustól. De mégis honnan jönnek ezek a jogi normarendszer hátterében is meghúzódó morális megérzések? Az itt bemutatott kutatások szerint ezek nemcsak társadalmi konstrukciók, hanem evolúciós múltunkhoz kötődő, belénk programozott erkölcsi intuíciók. E szemlélet szerint ugyanúgy, ahogy alapvető nyelvi ösztönnel jövünk a világra, rendelkezünk egy alapvető morális ösztönnel is. Ismétlődő szelekciós kihívásokra, mint például egy csoporton belüli osztozkodás vagy a potyautas magatartás büntetése, az élőlényekben morális viselkedéses hajlamok alakulnak ki. Ez a morális ösztön a tágabb állatvilágban gyökerezik, már a fejlett emlősökkel megjelenik a protomoralitás. A tanulmány bemutatja a morális ösztönök mellett szóló érveket, hogyan formálják azok a jog szerkezetét, illetve hogy mikor vezethetnek félre a morális heurisztikák. Az emberi és állati viselkedés hasonlóságai rávilágítanak a morális és jogi rendszerek közötti összefüggésekre, valamint az evolúciós pszichológia lehetséges magyarázataira a morális viselkedés és a jogi szabályozás kialakulásában.