Variációk a jogászi hűség témájára: két politikafilozófiai megközelítésen alapuló jogi etikai koncepció

Absztrakt

Az elméleti jogi etika a jogászi hivatás szerepspecifikus etikai koncepcióival foglalkozó, joggyakorlaton orientálódó elméleti diszciplína, amely az 1970-es években indult fejlődésnek az Egyesült Államokban. A tudományos diskurzus első évtizedeit az erkölcsfilozófiai megközelítések dominálták (első hullám), a 2000-es évektől kezdve azonban ezeket fokozatosan háttérbe szorították a politikaifilozófiai alapokra épülő elméletek (második hullám). Ebben a tanulmányban Daniel Markovits és W. Bradley Wendel jogi etikai koncepcióit mutatom be, akik a második hullám meghatározó képviselőiként egyaránt a politikai legitimitást tekintették a legfontosabb kritériumnak a jogi intézmények, a hozzájuk kapcsolódó jogászi szerep és az ilyen szerepben cselekvő személyek megítélése szempontjából; ráadásul elméleteik kulcsfogalma is azonos: a hűség. Mindezen hasonlóságok ellenére, a két szerző etikus jogászi viselkedésről vallott nézetei jelentősen eltérnek egymástól.