Nicolás Gómez Dávila munkásságának kapcsolódási pontjai Polányi Mihály tudományelméleti fogalmaihoz és nézeteihez

Abstract

Nicolás Gómez Dávila (1913–1994) bölcseletében elsődleges szempont a történeti folytonosság és a hagyományba ágyazottság igénye. Jogi mivolttal kapcsolatos érvelését – amelyet a kolumbiai filozófus a közelmúltban magyar nyelven is megjelent, De iure című esszéjében fejt ki – a szokásjog primátusa mellett lándzsát törő apológiaként értékelhetjük, amelyet egy helyütt így tár tömören olvasója elé: „[e]gyedül a szokásjog szabhat gátat az önkényuralomnak.” Gómez Dávila elsősorban aforisztikus, számos szerteágazó témára reflektáló széljegyzet-maximáiról, ún. escolióiról ismert, amelyek forrásvidéke hatalmas, harmincezernél is több kötetet számláló magánkönyvtárában található. Jelen írásban azt szeretném vázolni, hogy e sajátságos profillal rendelkező kolumbiai szerző gondolatisága mely kapcsolódási pontokkal rendelkezik tudományelméleti és tudásszociológiai szerzők – kiemelten Polányi Mihály – írásaihoz és fogalmaihoz, továbbá azt a tézist felállítani, hogy Gómez Dávila a logikai pozitivista és a tudásszociológiai irányzatok közötti ellentétben egyértelműen az utóbbi oldalhoz sorolható.